Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez
18 leegyszerűsítettébe) figurái is: bába , kisasszony , angyal , mikulás , huszár , ló, kakas , bárány , madár , sziy, kosár , hegedű , óra , csizma . trombita , pisztoly , kard . Minden figura /16 és tárgy/ balra néz, hogy a díszítés inkább kézügyben legyen /a jobbkéznek/. A festett mézes anyagából készül a részben festetlen /fehér/, részben meg pirosra festett tésztából gyúrt 14-16 bab ból álló, cérnára felfűzött, s kariká val ellátott gyöngy , vagy kereszttel ellátott olvasó. Mig az előbbit a magyarok /reformátusok/, utóbbit a románok vásárolják gyerekeik nyakába, s különösen hol búcsúval esik egybe a vásár igen sok fogy. A karácsonyi apróságot a decemberi vásárokra készítik. 5. Az első világháborúig fűszeres íze folytán igen népszerű volt még a sárga mézes . Ezt Kisszebenben, Aradon és egész Erdélyben készítették a pogácsások. Ennek alapanyaga a másodrendű sonkoly o s méz , melyet, miután rézüstben felfőztek, teknőben rozsliszttel bekevertek ogy keverőfával . A másnapig pihentetett tésztához kevés hamuzsírt /később szalakálit/ is gyúrtak közéje , a 3 mm vastagra kinyújtott tésztát pedig kereskedésekben kapható gyömbérliszttel belisztezték /kefével/, mely sárgára festette és ízesítette a tésztát. A formákba kivert tésztát aztán tepsibe téve rendes tűznél sütötték ki, hogy puha maradjon. A fenti készítményekből különféle arányban készít Károly József az egyes vásárokra. így pl. Nagyváradra elsősorban debreceni tányért, toknit, csomagolt mézest, a mintavásárokra szivet is vitt, Szalontára festett mézest, debreceni tányért és toknit vitt inkábh. Belényesen és Bélben leginkább a festett mézesnek van kereslete, Csömrőn már vegyesen mindenfélének. Talpason a csomagolt mézes, debreceni tányér, debreceni tokni és szív kelendő, Csékén főként a festett mézes, Vaskőn vegyesen mindenféle. A kelesztett kenyérféléken kívül a legutóbbi időkig is Erdélyszerte ismertek voltak a kelesztetlen kenyérfélék, a különféle pogácsák. A kelesztett kenyér melletti alkalmi készítésük és fogyasztásuk, a századforduló tájától kezdve szokásból való rohamos kimenetelük is utal arra, hogy itt egy, a savanyú /kovászos/ kenyérféléknél régebbi kenyérről van szó. Valóban erre utal a pogácsák kezdetlegesebb kovászolás nélküli készitésmódián kívül sütéstik egyszerűsége is /zárt tüzelő nélkül/. Azonban, hogy a pogácsa régebbiségére a tészta megkészitésének