Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

A magyar állatmesék típusai

Yö. vall. X

200/C, X

200/D. lengyel 202 mt, BP. III. 543-555 p. /Gr. 223.* 200

I

/3. A kutyák ajándéka A kutyák csapatba verődve lakodalomba akarnak menni. Bors volna az ajándék, de az elsőnek eszébe jut, hogy otthon felejtették, s az utóisót visszaküldik érte. Ez haza is megy, de többet nem jönviszsza. A többiek szétszaladnak, hogy megkeressék. Azóta szaglásszák egymást a kutyák, hogy vajon nem éppen az előttük levőt küldték-e el borsért. 1. Földeák, Csanád m. 1877. EA.2771. 309 p. 31. sz. BP. III. 543-555 p, /Gr. 223./ 201*. Kutyák és farkasok dala Éhes farkas /kutya/ az erdőben kóborolva kihizott kövér kutyával találkozik. Nem mer vele megverekedni, inkább barátkozni próbál. Megkérdezi, mitől olyan gondozott, fényes a szőre. A kutya elsorolja teendőit, majd azokat a finom falatokat, amelyeket a gazda elibe tesz. A farkas irigyen hallgatja s már-már azon van, hogy beáll ő is kutyának, mikor észreveszi, hogy a kutya nyakán egy helyütt ki van kopva a szőr. A kutya megmagyarázza, hogy ez a lánctól van, melyen napközben megkötve tartják, csak éjszaka járhat szabadon. A farkas erre visszatér az erdőbe mondván, hogy jobb éhesen, de szabadon élni. NB.Vö. Aesop.P. LVI. 88 t>., H. ILI. 97-99 p.; Péczeli IHV. 55-56 p.; ienert ET. 238, ST. 326'./ 1. ? /1820/ Dugonics I. 54-55 p. "Bár koplal a farkas, de még sem cserélne kalmárnak ebével"* szólásmondás magyarázata. Vö. ATh. 201 mt.; fiam.