Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

ai egyes lápi kassálók nagyságát szintén a rajtuk termett boglyák számárai aérték /Horvay F.: Az Scsedi láp régi állattartása.Ethn. 194o. 139/. Csaknem ennyire általános a rétek mennyiségének a rajta dolgosé kaszások számárai való asghatározáaa. Egy kassás rét annyi fütermő területet jelent, amennyit egy ember egy nap le tud takarítani. A rétek kisebb egységénél használt "falca

strum unum" már a XII. században is használatos fogalom rolt /Kazal Zs.: A magyar földmivelés története. Budapest, 1927. 121/. A XTII. században a sárvári uradalomban a kaszaalja és ember kaszáló mértéket használnak, ami szintén egy embertől egy nap lekaszálható területet jelent /Tholt J.: A sárvári uradalom gazdálkodása a XVII. század második felében. Budapest, 1934. 59/. Wellmann Imre ezt a középkori eredetű szokást, mely szerint a földek nagyságát nem a területben adják meg, helytelenül a számoktól való Idegenkedés jeleként magyarázza /Wellmann I.: A gödöllői Crassalkovits uradalom története. Budapest, 1933. 52/. k kutatott területen a szántókat és a kaszálókat különböző módon mérik, leginkább az az irányadó, hogy milyen tulajdonban vannak. Az uraságtól bérelt kaszálókat leginkább holdakban mérik, akárcsak a szántókat. A közbirtokosságok területén azonban a hold sohasem használatos, mert minden legelő- és kaszálódarabon különböző nagyságú Járások vannak, amelyik egysége az ill. területnek. 47. / Sándor Ö. : A hóstátlak szénavontatása. Kolozsvár, 1944. 11. 48. / Tagányi: A földközÖs*ség története Magyarországon, 195o, 47. 49. / Tagányi: Magyar erdészeti oklevéltár, I. VIII. 50. / Thury M. I.t Tájssók. M.Iy. X. 188. 51. / Nyiri: i. a. 2o952. / Herman Otto: k magyar pásztorok nyelrkincse. Budapest, 1914. 286. 53. / Szentes, Tjkr. 1833-34. Id.: Hyiri: 1. m. 21o. 54. / Fél E. : EA. 523/8. 55. / A heresmegyei Aldebrőn s széna osztásakor a gazdák nyilat húztak: egy rövidebb és egy hosszabb szalmaszál volt a nyil. Ugyanitt nyilhuzásnak nevezték azt a műveletet is, mikor kettétört gyújtószálakkal sorsoltak vitás esetekben /Hevesi J.: Nyil. Nyr. XXXII. 5o8/. 56. / "Az elmúlt nyáron füosztáskor Budsi Istvánnak nyilasa esett Szitás Mihály szomszédságában, Szitás Mihály a maga rendes nyilasa-