Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
danák igy, hanem nagyobb távolságra ls. Pl. ha valaki kölcsönkér a szomszédjától valamilyen szálastakarmányt, akkor leginkább igy hozza, nem kell magával vinni a kosarat. Sokszor a ló istrángját szokták levenni és abba kötnek. As istálló és az etetóberendesések As istálló, ól építményét nem ismertetjük most építési technikájával, csupán ast jegyezzük meg itt, hogy a amit század 8o-as éveiben még általános volt a tüzelőé istálló; mely a nagykun tüzelős ólhoz lehetett hasonló. Az ólnak építészeti fejlődése később szinte lejátszódik a szemünk eldtt: a tanyásodás során épített kezdetleges hajlékok néhány évtized, sőt néhány év alatt óriási fejlődést tettek meg a fészersserü primitiv építménytől a tüzelés istállón keresztül egészen a mai modern berendezésű istállókig. "Ezelőtt a konyhában volt a lő. Végében volt a hidlás. A béres ott főzött a lé faránál a bográcsban... a kocsis korán kelt fel minden reggel, a béresek később.Hl csak akkor keltünk fel, mikor ő már itatott. Sokszor haragudtunk rá, mert mikor felkelt fütyölt, dalolt mindig, mi meg nem tudtunk aludni tőle". A szegényebbek régen as ólat egyvégbe építették a lakóházzal, de egy hat-nyolc holdas gazdának már külön volt. Városban szokták csak egybe építeni az ólat s lakóházzal. A régi istállóknak nem volt padlásuk, ezért hívták őket bogárhátú Istállónak. Ahol több volt a jószág, ott középen volt a pia ce . Egyik oldalon voltak a lovak, a másik oldalon a marhák. Kisebb helyen egyoldalas istállók voltak; ennek egyik végében voltak a lovak, a másik végében a marhák. Hidlás minden állandó jellegű istállóban volt. A lónak jobb hidlást kellett mindig építeni; a marhának megfelelt a nádhidlás is. A hidlás végénél a placc vagy föld volt vagy - ujabban - kő. 225 Az istállók a világosságot leginkább az ajtón keresztül kapták; az egy-két szellőzőlyukszerü ablakot télen betömték. Ilyenkor reggel a kisbéresnek kellett tüzelni, hogy a gazda vagy az öregbéres lásson a pucolásnál. Nagyobb helyen kereszt- és arcaljaszol volt; az utóbbi olyan nagy volt, hogy mind két oldalról mellé lehetett kötni az állatokat, viszont vigyázni kellett.hogy a ló ne kerüljön szembe a marhával, mert az könnyen kiüthette szarvával a lő szemét. Kisebb helyen csak egy sor jászol volt a bejárattal szemben a fal mellett. Régebben sok helyen - akárcsak a nagykun tanyák istállójában - sásból, nádból készítették a jászlat, melynek felső peremén egy átlyukasztott vendégoldal volt, amihez vaskarikáknál fogra kötötték az állatokat. 226 lónak csináltak
