Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
Tovább tartott a birkáknak a telelése; addig járták velük a mezőt, mig lehetséges volt. A laposabb részek sasos füvét etették, melyet a nagyjószág nem legelt le. A nagyobb hó leestevei az anyabirkákat hodályba szorították, de a meddő továbbra is a határt járta. Hol itt, hol ott talált még a hóban is valami ennivalót; néhol falapáttal csináltak a számára utat a hóban, hogy könnyebben hozzáférjen a fűhöz. 200 Éjszakára ezeket is védettebb helyre hajtják; ha nagyon legyengülnek, akkor korpát szórnak nekik ki egy megtisztított részre, hogy valamennyire felerősödjenek. Az ilyen teleltetés nagyobb részt a pásztorok kezén történt, vagy a nyári gulyás szegődött be télire a jószág mellé, vagy külön telelő gulyást fogadtak. A szilajtartás sok évszázadig tartó gyakorlata az utóbbi időkig megőrződött,ahol a jószág téli eltartása még szinte a pásztor feladata, a jószág éppsége és megőrzése az ő felelőségük. 2 °l Mielőtt rátérnénk a jószág egész évi eltartásának a módjára, etetésének a körülményeire, megemlítjük, hogy néha a legelőn is szokták etetni a jószágot. Annak ellenére, hogy a meglévő jőszágállomány számához mérten minden évben igyekeznek megfelelő mennyiségű legelőt biztosítani, előfordul, hogy ez a legelő nem tudja eltartani a jószágot. Száraz esztendőben augusztus elejére kisül a mező, a jószágot nem lehet tovább tartani rajta, mert éhenpusztulna. A pásztor értesiti a gazdákat, hogy vagy hajtsák haza az állatokat, vagy hozzanak ki számukra eleséget, legtöbben ilyenkor hazahajtják az állatokat és otthon tartják addig, mig az őszi esőtől újra me gindul a fü. De nem mindig tudják ezt megtenni a messzelakó és a nyári munkákkal nagyon elfoglalt gazdák, ezek inkább valami takarmányt juttatnak el a gulyára a többi gazdával kötött megegyezés szerint. Ilyenkor is leginkább szalmát, tereket és polyvát etetnek. Héha pénzt adnak össze, amiből a gulyás szerez valami etetnivalőt. Nyári fejősgulyásoknál szintén etetik a tejelőmarhákat a legelő mellett, pedig ez a jószág sokkal nagyobb járást kap, mint a többi kijáró marha. Ezeket fejesre egy akolba hajtják, ahol egy vályuforma jászolba kapják az ennivalót: leginkább takarmányrépát, szecskát, melyet egy kocsis hoz ki az uradalomból naponta. Egy nap csak egyszer etetnek, esős nyáron kevesebbet, száraz időben többet.
