Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
by Boglyák, kazlak megkezdése A nagyobb kazlakat ugy rakják, hogy azok Tegel lehetőleg éazak-dél irányba legyenek, aert arra számitanak, hogy ha a megkezdésére kerül sor, a sűrűbben nyugat felél csapkodó esó ne rongálja a kazal megkezdett végét. Igy a nap is egyformán süti mind a két oldalát; ha Tiszont oldalárai észak felé kerül, az az oldal hamar bedudvásodik. Érzéket a nagyobb rakásokat legtöbbnylre szénavágó val kezdik meg. A kazalmetszó , 2 ° 2 azalmavágó , legáltalánosabban pedig szénavágó néven ismert szerszám egyszerűbb és kezdetlegesebb formája egy eredeti használatából kikopott kasza, különösen a kisebb parasztgazdaságokban. Makkjára rongyot csavarnak és keményen megmarkolva egyik kézzel a kasza lénáját vezetve vágnak vele, szinte fűrészelnek. Természetesen ezzel a munka nehezebben megy, mint egy kovácskészitette szénavágóval. Olykor a nyelére még fafogót is tesznek. A külön erre a oélra készített szénavágónak két tipusa van: egy, vagy két pengés. Működését illetve szintén kétféle: a vágás megkönnyítésére szolgáló taposós típus és a taposó nélküli. Az Alföldön legáltalánosabb a kétpengéjü taposós szerkezet. A kb. 6o-7o cm hosszú köpüs felerósitésü vasrész egy ugyanilyen fafogóval van ellátva. A szerszám igen régi: a debreceni múzeumban egy XVIII. századi példány található, mely teljesen megegyezik a ma használatos formákkal. Rengeteg formai változata ismert egy helységen belül is. 2 ° 5 Legtöbb példány évszámmal ellátott, némelyik gazda nevének kezdőbetűit is beleüttette. A vasrészt gyakran diszitik párhuzamos vonalakkal, hullámdisszel és bevert pontokkal.Túlnyomórészt az Alföldön használják, de elvétve előkerül a Felvidékről 204 és a Dunántúlról is. 2 ° 5 A kazlat viszonylag még könnyű megvágni: egyenletes vastagságú szeleteket kell belőle minden alkalommal lemetszeni, csak arra kell ügyelni, hogy sima felületet kapjanak minden vágás után. Sokkal nehezebb a nagy boglyákat megkezdeni. Ezekből ékeket kell kivágni; felülről megkezdve egy-egy sorral a földig haladnak. Annyi éket vágnak ki belőle, amekkora a boglya. A kisebbeket háromszorra fogyasztják el, a nagyobbakat néha csak tizenháromszorra. A végén már olyan keskeny, hogy merészség kell a tetején dolgozni. Ha már végképpen kivágták, több sort nem lehet benne kezdeni, az egészet felborítják és egy kis alkalmi boglyát raknak belőle.A megvágott sorokat szalmával, törekkel behintik, hogyha az esővíz nem fut le rajta, be ne ázzon. A nagy szénac3omők megkezdésének másik szerszáma a horog. Az egyszerű fa, vagy vashorgot többféleképpen nevezik; széna, szalmaho-
