Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

rolási módot honosítottak meg, annak ellenére, hogy szénájuk nagyobb részét szintén a szabad ég alatt tartották. Ezzel kapcsolatosan először a legnevezetesebb szénatároló építményt kell megnevezni, a Kárpátok egész területéről jól ismert aborát

. Ezt a célszerű építményt már Fethe Ferenc meg akarja honosítani az Alföldön. Az uradalmak és az egyes nagyobb parasztgazdaságok kivételével sehol nem honosodott meg. A paraszti használatból egy-két példát hozhatunk fel csupán használatukra, de ezek teljesen elszigeteltek, példájukat nem követi egy átlagos parasztgazda sem.

185 IV. Takarmányozás Tervszerű takarmánygazdálkodás Pethe Ferenc a mult század elején még azt irja, hogy előtte takarmánynak csak a gazdasághoz tartozó marhának való fü és szalmaeledelt nevezték, de ő már mindenféle marhaeledelt igy nevez.

184 Mivel tudjuk,hogy a neves mezőgazdász az alföldi viszonyokat ismerte legjobban, példáit onnan hozza és azokból indul ki, előbbi meghatározását az alföldi takarmánygazdálkodás egyik fordulópontjának tekinthetjük. A külterjesen tartott marha etetése,mely eddig csak fü ós szalma eledellel történt, most kibővül számos más mezőgazdasági terménnyel. Ebből egy jelentős következtetést vonhatunk le:az állati elesógek anyaga nem tekinthető jelentéktelennek az állattartás jellegének a meghatározásában. A régi takarmányfélék - főleg a mezőgazdálkodás melléktermékei fokozatosan téli takarmánnyá süllyednek, az uj termeivények viszik tovább az átalakulás irányát és mértékét. Gazdasági Íróink általános véleménye, hogy egy-egy gazdaság a kedvezőtlen időjárásra való felkészülésre - legalább egy félévi takarmánypótlékot biztosítson magának.

185 Uradalmaknál könnyű volt a megfelelő készletről gondoskodni, az önellátó parasztgazdaságoknak már más szempontokat is figyelembe kellett venni. A nagyobb telek takarmányszük beköszöntét nem lehetett előre tudni.

186 Annak ellenére, hogy az uradalmak póttakarmány beszerzése viszonylag könnyebb volt, mégis előfordul - még a különben jól gazdálkodó délalföldi uradalmaknál is hogy a cselédség tengeri-szárát és szalmáját voltak kénytelenek megvásárolni, hogy ezzel állatállományukat a végleges romlástól megvédjék.

187 Mezőgazdasági szakemberek kiszámították, hogy a nyári legelőn járó nagyjószág legelőn való eltartásához 183 napon keresztül naponta