Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
mát bármily kis csomókban az udvaron ne tartson senki. Aki ez ellen vét, 3 ft. büntetést fog fizetni. Mindenki a padlásra rakodjon, de oda is csak keveset. 1 ^ A szigora rendszabályok életbeléptetésére azért volt szükség, mert na egyik gazda udvarán kigyulladt a takarmány, a sürün egymásmellé épített udvarok rakománya mind tüzet fogott és egész városnegyedek estek a tüz martalékául. A zsúfolt települések helyszükösségének és a tűzveszélyek megszüntetésének érdekében több alföldi helységben légért létesítettek, közvetlenül a helységek határában. Ezt a város rekesztette el a rászoruló gazdáknak. A tanyanélküli gazdák iderakodtak: takarmányt és futót egyaránt. Közösen lógercsószt fogadtak, rendszerint egy idősebb embert, aki vigyázott az odarakott takarmányra, kutyája távoltartotta a baromfit a kazlaktól. Alföldszerte azonban a legtöbb helyen minden takarmányt a külön erre a célra épített takarmánvoa . vagy szénáskertb en tárolnak. Különösen a tanyákon általános. Elhelyezésénél egyik szempont mindig az volt, hogy szem előtt legyen, ne nyúljanak idegen kezek hozzá. Néha azt is tekintetbe vették, hogy az itt összerakott takarmány a széltől lehetőleg védve legyen valamilyen épitmény, vagy fa mellett. Nincs egy dűlőben két olyan tanya,ahol egyformán lenne elhelyezve a takaraányoakert. Nagysága mindig attól függ, hogy mekkora a tanya. Egy átlagos nagyságú birtoknál egy holdas darabot szoktak meghagyni takarmányoskertnek. Gyakran körül ültetik akác-, eper- és ecetfával. Ez nemcsak a jószágot tartja távol a takarmánytól, hanem védi a széltől is. Gyakran használnak sövénykeritóst is. Ugyanezt a célt szolgálja az élősövény is: gledicsia, liceum. Nagyobb gazdaságban rendszerint léc- vagy deszkakerítéssel is körülvették, vagy jó két, két és fél méter magas trágyafalat raktak köré. Vanyán egy 5o-6o holdas gazda már csináltatott ilyent magának. Est állandóan nevelni és fejelni kellett, mert erősen ülepedett és a szél és az eső is koptatta. A takarmányoskerten kaput kellett hagyni a bejáró kocsik számára. Dévaványán az ilyen takarmányosfcertet grád-nak nevezték. Tavasszal, vagy nyárra - mikor a takarmány nagyobb része elfogyott - a régi grád falát elhordták a mezőre trágyának és uj falat kezdtek épiteni. Ha közvetlenül az istálló mellé volt épitve, akkor az istálló tűzfalán külön egy ajtót hagytak, hogy hamarább tudják megközelíteni - ami különösen télidőben volt fontos. A takarmányoskertben rendet kellett tartani, az egyes terményeket nem lehetett összekeverni. Azokat s boglyákat, kazlakat,melyek
