Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
vesszőt, melyet egy szál huzallal, vagy zsineggel kötnek a nyélhez. Előfordulhat, hogy valaki gabonát kaszál, utána nem veszi le nyélről a takarót és megy vele füvet vágni. A kaszálást reggel napfeljöttkor szokták megkezdeni mindenütt, akár bandában dolgoznak, akár egyedül dolgozik valaki. Ahogy felkeltek, azonnal hozzáfognak a munkához, nem is reggeliznek. Ilyenkor legrosszabb dolgozni: az előző napi fáradtságot kipihent izmok még nem jöttek bele a munkába. Hét érakor reggeliznek, utána félórát pihennek. Reggeli után jobb kedvvel folyik a munka, kezdődik a beszélgetés, egymás tréfálása, csufolása. Mindig van egy beszédesebb, aki szóval tartja a többit is. A beszélgetés leginkább szórakoztató jellegű, a munka mogkönnyitésére szolgál. Komoly témáról csak akkor esik sző, ha az rendkívüli valami. Az öregebbje csendben van, szerintük a beszéd is fárasztja az embert. Egy csongrádi napszámos egyszer clyan jő kedvében volt kaszálás közben, hogy még énekelt és táncolt is, ahogy a rendet vágta: "máma péntek, holnap meg lepényt eszek 1 *. Ha nagyobb kaszálókon munka közben valami aaszony jön arra - a juhászné -, tréfélgatják: "jöjjön közelebb kend, hagy tegyen a kövemet a tokmányába". Ha egy hosszabb rend végére kiérnek, ott rágyújtanak egy pipára, bár lehet pipálni kaszálás közben is. A fiatalabb kaszás ílyenkor le is fekszik és egyengeti a derekát. Félnyolctól délig megállás nélkül dolgoznak. A déli pihenés másfél óra, ha nagyon meleg van, akkor alszanak is ezalatt. Ebéd után egyhuzamban haladnak estig; átlag hat óráig dolgoznak. Igy még marad idő vacsorafőzésre is. Délután már nehezebb dolgozni, melegebb van és a délelőtti munka fáradságát is érzik a karjukban. Ha többen dolgoznak, a kaszát egyszerre fenik. A fenést a kasza nyakánál kell megkezdeni: balkézbe a kasza pengéje, jobbkézbe a fenőkő, A kasza ilyenkor mindig a földre ran állítva, másképpen nem szoktak fenni. Hogy tud-e valaki fenni, azt meg lehet állapitani a kasza hangjáról is. Akkor fen jól a kaszás, ha a kaszája rendesen kimondja: "pap feni kaszát, kapát, fazék oldalához." 115 A fenést is meg kell tanulni; az endrődiek azt tartják, hogy senki sem tanul meg addig fenni, mig hétszer el nem vágta az ujját. A fü szárának nedvessége szabja meg, hogy milyen időközökben fer-gsnek: ha jó vágata a fü, kétszer, háromszor kell egy hosszú rendben. A kassakőtől is függ, hogy meddig tart a penge éle. Ha valaki nagyon ráforgatja a kővel a penge élét, hamar kimegy az éle. De az sem jő, ha csak húzogatja. Bizonyos füveknél, pl. a vörösnadrágnál sokszor kell fenni.
