Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

A fenéénél is nehesebb a kalapálás. Est sokáig kell tanulni. Ura aágnál az öregbéres megszokta kérdezni a tapasztalatlan kaszástól, hogy ingre, vagy subára kalapáljon neki? Az persze azt mondja, hogy ingre. A béres erre csak ugy ütögeti a penge élét, hogy alig fog utána a kaszája. Még nehezebb relé dolgozni, mint előtte volt. Ekkor mondja meg a béres, hogy ugy kalapálja, hogy csak ingben lehessen vele dolgozni.^ Búzában naponta egyszer kell kalapálni, fűben rendszerint kétszer is, ha nagyon vén a fü, akkor háromszor. Egy kalapálás 15-20 percig tart. Kalapáláskor általában a pengét leveszik a nyélről, de Ványán nem veszik le, Csongrádon már mindig. A kaszás egy kis szénacsomót huz maga alá, vagy a kabátjára ül, a jobblábát kinyújtja, a balt felhúzza. A felhúzott balláb térde alatt veszi keresztül a pengét. Van aki fordítva tartja a lábát. A kalapácsot tartó jobbkéz könyöke a jobbláb térdére van helyesve. A kalapálást mindig a kasza nyakánál kell kezdeni és innen haladni a hegye felé. Munkaközben a balkéz nagyujjával ellenőrizni kell a penge élességét. Ha füvágáshoz kalapálnak, akkor lefelé verik a kasza élét, gabonánál inkább felfelé: ilyenkor beljebb ütik a pengét. Ha sást, vagy keményszárú gazt vágnak, akkor a kasza élét érdesre, reszelésre alakítják. Ha kocsival mennek ki a kaszáiéra a ványaiak, akkor mindig ugy kalapálnak, hogy a kaszanyelet a rúdhoz kötik. Szokták a villát lefelé fordítva a rúdhoz kötni, hogy az Is tartsa a pengét. Van aki odahaza ugy kalapál az udvaron, hogy a kasza nyelét a kemence szájába szorítja. Hagy munkában a déli kalapáláskor néha el szokott aludni a fáradt kaszás, az egyhangú kopogás elaltatja. Csak arra ébred fel, hogy a penge mellé ütött és másképpen szól a kalapács.

115 Bagy kaszálókon bandában dolgoznak a kaszások; az elócsahos

. vagy bandagazda - uraságnél egy elsőbéres - osztja be az embereket Máskor meg csak maguk állnak össze. Elől rendszerint egy éltesebb, nyugodtabb ember dolgozik. Âz öregeket hátra, vagy középre osztják be. Egy bandában lehet 3o ember is; a póhalmi kaszálókon lehetett több is, mert ott olyan hosszú volt egy rend, hogy este abból álltak ki, amelyikbe reggel belekezdtek. Ha kisebb a kaszáló, akkor nem lehetnek olyan sokan, mert sokáig tart a beállás. Uradalmaknál nem is szerették mindig a nagy bandákat. "Egy szélében sok kaszást nem kell rendbe állítani, ezt igenis mondhatom a fiatal gazdáknak, mert a kaszás rendszeresen sorra kivárja egymást, a rendből visszajövetel hévizálással veszteget irtózó időt; a szüntelen szőlongatást a gazda pedig megunja... Ezért legfeljebb tizenkettesével szoktam külön csa-