Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához

makk, A disznók kijártak ugyan az erdőre, kint ia makkoltattak, kint háláltak , de e mellett igen nagy mennyiségű volt az is amit hazahoz­tak. Elsősorban saját állataiknak szedték, ezenkívül eladásra is, fő­leg az erdészetnek. ínséges, takarmányszük esztendőkben különösen je­lentős volt a makk, sokan hizlaltak vele. Az erdészet is szedette ül­tetni, nem volt szabad mindig szedni, "de korán reggel meg este meg­kaptuk mi azt", ezedték ha tiltották is. Jól termő években egy-egy fa alól 2-3 zsákkal is szedtek, mikor van szedik most is. Szedik a cser, tölgy és bükkmakkot. A disznó legjobban szereti a tölgymakkot /Quercus robur/, bükkfamakkot /Fagus silvatica/, csak a bükkmakk az apró, sza­porátlan a szedése, A cserfamakk /Querus cerria/ nagyobb, de keserűbb. A makk értéke a kukoricáéval vetekszik, sokan makkon hizlalták a disz­nót, különösen ha nem volt kukorica. Még zsirosabb tőle mint a kukori­cától, "a vaddisznó is azon hizik, jó az". A fiatal malac hamar megun­ja, gyenge a foga, sokáig elcsámcsog vele. A bükkmakkot megszárították, ledarálták és ugy adták a marhá­nak. Szedték eladásra is, az erdészet megvette ültetni. Ha olcsón vet­ték odaadták a disznónak. Az erdészet napszámba is szedette. Most már kevesebbet szednek, több a kukorica. Disznóhizlalásra használták a vadkörtét ia. Fagyöngy /Loranthus europaeus/. A fagyöngy szintén állandóan használt takarmány, különösen inséges időkben. Cserfán, főleg tölgyfán élősködő kinövés a fagyöngy, levele teljesen más formájú mint az anyafáé. Ta­vasszal nő,bogyója őszre megsárgul, szára kocsonyás, torzsaszerü .a fa törzsén, ág8in nő. Elsősorban disznónak szedik ágát, bogyóját. Rúddal verik le, vagy felmásznak a fára, zsákokban hozzák haza. A pásztorok is sokszor odaterelték a disznókat a fa alá és bottal verték le a fa­gyöngyöt. Különösen a szoptatós disznónak hoztak sokat, mert a fa­gyöngytől sok a teje. Mikor kevés a takarmány birkának, kecskének is hordták. Édes, "olyan mint a húsban a porcogó, nagyon szereti a disz­nó". Korábban használták légyfogónak is. A bogyót egy rossz lábasban megfőzték, nyúlik mint az enyv, rákenték egy papirra s ezt használták légyfogónak. Készítettek belőle lépet is, madárfogásra. Hurkot is be­kentek vele, hogy az állat jobban beleragadjon. Falomb . Kecskének ma is szedik a falombot, marhának, juhnak főleg in­séges években. A marha csak az akácfa levelét eszi meg és gyenge bükk­fába jtést,mást nem. Mikor kevés a takarmány, hoznak télire is, felrak­ják a padlásra,a gyenge hajtásnak a vesszőjét is megeszi az állat. A levelet zsákokba szedik s kettőt, hármat a hátukra kötnek egy kötél­lel. Ha gallyal egvütt szedik, akkor vagy kötélbe vagy iszalagba /Cle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom