Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

jerországihoz hasonlítja. A mai öregek valamennyien emlékeznek ezekre a kereskedőkre. Azért hívták őket sonkolyosnak, mert a kaszákat leginkább sonkolyért, vagy mézért cserélték be. Szívesen látták őket minden háznál, mert jő kaszákat hoztak ós olcsóbban adták, mint a városok. Sokan még ma is őrzik, sőt használják ezeket, a mai aknái jobbnak tartják. Az üllőn kivül kalapácsot, ritkábban tokmányt is hoztak magukkal. Békés megyébe már nem jutottak el a vasmegyei hámorok készítményei, de a Duna-Tisza közén már vegyesen találkozunk felvidéki és a dunántúli kaszákkal. ° A kaszanyelet leginkább a román vándorkereskedőktől szerezték be, kik a 9o-es évekig látták el nemcsak kaszanyéllel, hanem favillával és egyéb faeszközökkel is az egész Alföldet. A Tisza felé már inkább a helyi bognárok készítményeit vásárolták. A talicskások is készítettek kaszanyelet leginkább dió-, kőris és akácfából. A csongrádi öregek szerint a régi parasztemberek maguk is készítettek kaszanyelet; ma már cssk kacsot farag bele a gazda, ha a régi kitörik belőle, rendszerint egy görbefát, mert az erősebb, mint as eredeti belevaló. Ahogyan haladunk az Alföldön bármilyen irányba a szélek felé a fában bővebb területekre, egyre gyakrabban találunk kaszanyelet készitő parasztokat. A jó kaszanyél jávor-, vagy bükkfából készül. Még arra is vigyáznak, hogy a fa naptól való oldala felől vágják ki a nyersanyagot, mert az jobb, könnyebben hasad éa nem görbül. '° A nyelet mindig egy magasabb emberhez faragja készítője. Igy, ha hosszú valakinek, le lehet vágni a végéből, vagy a nyél fejéből

. Testhez való arányitása ugy történik, hogy a vásárló az állához illeszti, ha ennél hosszabb, levágnak belőle. Emiitettük, hogy Békés megyében a kétkacsos nyelek használata volt általános. A régebbi nyelet magyar-nyél

nek, az ujabbat német-nyél

nek nevezik; hasonlóan a favillához, ahol az ujabb kapja a német nevet.^ Munkaközben igen fontos a nyél és a penge összeillesztése; a penge és a nyél szögviszonya. A megfelelő szöget ugy érik el, hogy az őrvet /a kasza makkját. a nyélhez erősítő vaskarikát/ kijebb, vagy bejjebb szorítják.Általános a karral való szögmérés: a kaszás kinyújtja a karját a nagykacstól a penge hegyéig. Ha ez a távolság annyi, mint a kaszás karja, akkor a kasza rendesre van állitva, nagyra állított a kasza akkor, ha ez a távolság négy ujjnyival hosszabb. Az utóbbival csak gabonát és mesterséges takarmányt kaszálnak. A beállitás függ még attól is, hogy milyen a kaszás. Az erős, kitartó fiatal még a fűnél is nagyra állit. Természetesen az igy beállított kaszávsl gyor-