Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
mokkái bevont deszka szolgál kaszaélesitésre.^ 0 Fenéskor a követ mindig vizbe mártogatják, a száraz pengeélesitő eljárás nálunk ismeretlen.*^- A kaszakö szerepet kap a mágikus életben is, tejrontáskor a tehén tőgyét húzogatják vele. Ritkábban, s inkább a gyári készitményüeket ellátják egy kis akasztóval, és ennek mintájára a tülök tokmányokat is. Fából készült tokmányokat az Alföldön ritkán találunk. A Néprajzi Múzeumban van egy marhabőrből készült tokmány. A szarvtokmányok a ritka szélkarcolásoktól eltekintve nem diszitettek. A dunántúliak és a felvidékiek díszesebbek: karcoltak, faragottak sőt festettek is. A Néprajzi Múzeum tokmányai között egy igen díszesen faragott példányt találunk, éppen a szénamunka eszközanyagát karcolták rá: kaszát, villát és gereblyét."^ 5 A kaszapenge beszerzése tavasszal, a mezőgazdasági munkák megindulása előtt történik. A vétel alapos körültekintést kivan: minden pengét ki kell próbálni. Ennek legjobb módja a hangja utáni. A pengét a végénél fogva egy vas tárgyhoz ütögetik és a hang csengéséből ítélik meg az anyag minőségét: a lágy penge tompa hangot ad, a keménynek rövid, éles hangja van. Sokan jobban szeretik a lágy pengét, mert azt könnyebb kikalapálni. A kipróbálásnak egy másik módja, mikor a vásárló végighúzza a körmét a penge élén. Ha lágy a penge, nem ragad a körméhez. Egy pengevásárlás eltart egy óráig is, 15-2o pengét kipróbál egy gazda, mig megtalálja a magának valót. Érthető, hogy igyekezett mindenki megtalálni a legmegfelelőbbet, hiazen egy kaszánál még az is számit, ha egy néhány dekás vasalást tesznek rá, ezt a kis súlyt is megérzi az ember karja, ha egész nap dolgozik vele. Van egy olyan kipróbálásmód is, mikor a vásárló egy szalmaszálat vesz fel a földről, azt megnyálazva a kaszaoromra teszi. Ha a keresztbe tett szalmaszál elfordul, elhajlik a kasza irányában, az nem jő penge, mert a mágnesesség elhúzta a szalmaszálat. Szalmaszál hiányában egy krajcárost eresztenek végig a lénáján , ha ragadva csúszik le a krajcáros, akkor jó a kasza.^ A csongrádi gazdák a penge vásárlására szövetkeztek egymással. Közösen hozattak 3o-4o darabot, igy lo százalékkal olcsóbban adta a gyár. Ugyanígy történt a penge beszerzése az uradalmakban is. A századforduló körül egészen az első világháborúig a kaszapengék legnagyobb részét az u.n. sonkolyos tótoktól szerezték be az alföldi gazdák. Ezek a vándorkereskedők a gömöri hámorok termékeit továbbitották az Alföld felé. Működésükről már Fényes megemlékezik: a gömöriek 41 hámorban dolgozzák fel a vasat, anyaguk minőségét a stá-