Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
gyekezni sem volt érdemes túlságosan, mert nem lehetett a saját részt elszállítani addig, mig az uraság ki nem jelölte a magáét. Külön nem részeltek senkinek sem. Az Alföldön a részelés mindig az illetékes gazdának a jelenlétében történik.^ 5 Részeléskor - még akkor is, ha valaki nagyon igyekezett egyforma vontatókat rakni - mindig nagy az izgalom: vajon melyiket viszi el az uraság? Sok függ a részelő ispántól vagy a csősztől. Sokat számit az is, hogy ki hogyan végzi a munkát, időben levágta-e, nem hagyta-e a rendeket sokáig heverni stb. Rosszul járhat az, aki egyik, másik boglyát abban a reményben rak nagyobbra, hogy azt majd neki adják: a figyelmes csősz hamar észreveszi az ilyesmit, ós kíméletlenül elviszi a javát. Részeléskor mindig betartanak valamilyen szabályt. Pl. a sorba rakott vontatók közül minden harmadik a gazdáé. Azt viszont nem lehet tudni, hogy az intéző melyik végén kezdi el a számolást. Máskor meg csak az egyik végén hagyja meg a részes vontatóját. A kolozsvári hóstátiaknál "aki választ, az a nyil felső végén megkezdve, vagyis a páros, vagy pedig a páratlan számú boglyákat kéri magának. Igy sorjában lefelé haladva minden második boglya a fü tulajdonosáé, a boglyák megmaradt második fele pedig a vontatást végző hóstáti embert illeti".^ 4 Bcsegen feleskaszáláskor - ami a legáltalánosabb volt - a szénadézsmálást is sorsolással végezték. A pusztát Turkeve város birtokolta, az osztásra a pusztagazda ment ki. Minden kaszálón leszámolták a boglyákat és a kaszálót két részre osztották egy képzelt vonallal. Utána nyilat húztak: egy fűszálat, vagy gyufaszálat kétfelé törtek, egy hosszabb és egy rövidebb darabra. Vagy a részes, vagy a pusztagazda húzott. A rövidebb darab - előzetes megállapodás szerint - vagy a jobb, vagy a baloldali vontatókat jelentette. Ügyeskedő szegényemberek minden harmadik boglyát jobban megrakták, rendszerint azon a helyen, ahol az uraság a maga részét szokta kijelölni. A nehezen megkezelithető, laposabb részekre nagyobb boglyát raktak abban a reményben, hogy majd a sietős dolgu urasági kocsis a hordáskor nem megy be érte, inkább a széléről viszi a vontatókat, legbiztosabb az volt azonban, ha valaki jóban volt a csősszel. Az uraság a maga részét megjelöli. Legáltalánosabban zöld gallyat szúrnak annak a vontatónak az oldalába, amelyiket majd az uraság fog elszállítani. Máskor meg a csősz visz magával egy ásót és minden - az uraságnak szánt - boglya mellé egy ásó földet borit. Ezt azért tartják jobbnak, mert néha - ha nem egy sorban vannak a vontatók - némelyik részes megcseréli a gallyat. Néhol - ahol nagyobb von-
