Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
tatókat raknak éa azokat lekötik - az uraság ugy jelöli ki a magáét, hogy ledobja arról a kötelet. Ha pedig a részes akar először hordani, akkor annak a vontatójáról. Besagen egy szénacsomót nyomtak a vontató oldalába: ez volt a városnak megmaradt széna jele. Visszaélés ritkán történik, erre nincs sok lehetőség; ha már egyenlőtlenség történik is, az többnyire a részes javát szolgálja: a reszelést végzők nincsenek közvetlenül érdekelve, igy egy kis juttatásért szívesen része sitik előnyben a gazdát. A maga részét rendszerint csak akkor szállitja el mindenki, ha az uraság már elvitte a magáét. Néha as is előfordul, hogy a dézsaára már kocsival kell megjelenni, az uraság is viszi azonnal a magáét. Ha valaki nem megy el ilyenkor a dézsmáórt, az ő részét is elhordatják, amit külön meg kell váltani. Azt is kihirdetik, hogy egyik* másik kaszálóról ~ikor kell a részt betakarítani, mikorra kell az egész kaszálót megtisztítani. Ha valaki nem végzi be időre, a kárt magának tulajdonítsa. II. A szénamunka menete A munkamenet leírása előtt a szarszámanyagot mutatjuk bej a letárolás és egyben a szénamunka legfontosabb eszközei: kasza, villa ás gereblye leírását adjuk, k munkával kapcsolatos többi szerszám /vontatóeszközök, vágók, horgok stb,/ a megfelelő munkafázis ismertetésekor, ill. a takarmányozást tárgyaló fejezetben kerülnek bemutatásra. Szerszámok Dévaványa környékén a vizsgált időszakban a füvágás kizárólagos kéziszerszáma a kasza. Â környéken sehol nem találkoztam sarlós füvágással. k fü sarlőzása csak a szegényparaszti gyakorlatban ismert, a kiegészitŐ takarmányt nyerik igy, a kevésszámú jószág számára.^ 5 A pestmegyei Pátyon a tehéntartás fellendülésekor /a 8o-as években/ tejgazdálkodásból él a falu jelentős része, a szegényebb asszonyok tehenüknek egész évi takarmányát a "szabadalmas helyeken" /szőlőhegy, ittak, erdő/ Bariózott füvei biztositják.^ Békés megyében a századforduló körül két kaszát használtak: az egy és a kétkacsosat. Azt megelőző időben a két fogóval ellátott volt az általánosabb. Ezt a tipust fokozatosan szoritotta ki az egy fogóval ellátott nyél, melyet a román vándorkereskedők hoztak Bihar felől.
