Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2
lak, ha szárazak. A kendert és a lent egyformán kótisolják, csakhogy a kendert nem mindig, a lent azonban mindig meg kell kótisolni, mert erős a szála, nem tudnák elvágni különben. - A régiek a kótist még lenmag cséplésére is használták és a tallózott buzakalászok kicséplésére. Szalókán a kendert nem kótisolják. Ügyelnek, hogy ázatlan ne maradjon. Bátyúb an a lent sulyokkal kóticsol ják. Bótrágy ban nea kótisolnak. Kisharangláb on ha a kender kicsi /tehát erős/ és ázatlan,deszkán sulyokkal megkóutlcaolják . Mátyusb an nem kótisolnak. Benken az erős, ázatlan kendert megkóuticsolják , nagy fakalapács-formáju kóuticcsal , a révben cövekverésre használt fakalapács a kóupics. Tiszamogyorós on kótis nincs, az ázatlan kendert sulyokkal kóu- tisolják . 6. Vágás. Azt a müveletet, amit más vidéken törésnek neveznek, itt vágásnak , elvágásnak mondják, ritkán eltörésnek. A vágás colja a kender rostjai között levő merev anyagot, mely a kendermunka szempontjából használhatatlan, megtörni és eltávolítani, hogy a rostok szabadon maradjanak,további megmunkálásra. - Az összes tört, kihullott köztes anyag a pozdornya , a szabadon, tisztán maradt rostszálak összessége a szösz. A vágás kizárólag női munka. Részt vesz benne a munkaképes öregasszonytól a gyermeklánykáig a család minden nőtagja - ha van elég vágó. Ahol vannak fiatalabb nők, ott az öregasszonyt kimélik, mert fárasztó munka ez, különösen ha erős a kender. - Az, hogy férfi vágjon, a legnagyobb ritkaság. "A szereti mán a feleségét!" Megkérnéli! " A család nőtagjai mind együtt vágnak, ha nincs elég vágó a házban, kölcsönkérnek. Egyébként idegen társaságban nem végzik ezt a munkát /mint pl. a fonást/, kivételt csak az uradalmi major asszonyai képeznek, akik egymás kedvéért vágnak együtt, hogy beszélgethessenek
