Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

lenből inkább lopnak a "rossz elTüek", mert az becses és nincs mindenkinek. Nem sokat lophatnak, őrizni nem szokták. A lenből 5 napi ázás után hoznak látóut

. - A lent nem lehet annyira eláztatni, mint a kendert; finom, selymes szesze beleszakadna a vágóba. 4-5 napos korában kőtik ki, mikor még erős, de hogy az erős lent ne legyen oly^n nehéz vágni, kótisolással segítenek rajta. 5. Kótisolás. Kótisolni szokták a kendert is, lent is. A kendert nem mindig, csak ha nagyon jó földben termett és ezért a rendesnél er'sebb a szála, vagy pedig, ha kevesebbet ázott a kelleténél ás ázatlan

. A kótiso lás

, kóuticsolás

, megkóutisolás célja tehát az,hogy as pr's szálú kendert lent kissé megtörje, rostjai közötti ösrzetartó, merev anyagát meglazítsa,hogy a vágás könnyebb munka legyen és szaporábban hal-idjon. A kótisolás eszköze a kóutis vagy kóutics

. Ez már kiveszett; az elbeszélésekből Ítélve régebben még használták. Egyetlen pálaányt találtam csak belőle minden szorgos kutatás ellenére is, de ennek formája nem azonos az öregek által leirt régi kótissal,hanem annál primitivebb. Amit a szomszéd faluban e néven emlegetnek,az sem igazi kótis, hanem annak nevezett bot, székláb, fakalapács. Az egyetlen még meglevő kótis a kondások által használt tülökhöz hasonlit, csakhogy nem üreges. L-;het, hogy a kótis eredetileg ilyen egyszerű volt s ebből fejlődött ki az öregek emlékezetében éló forma. Ez egy fahenger volt, melybe gombosvégü nyelet erősítettek. Némileg tehát a sulyokra emlékeztet; kótis hiján ma csakugyan sulykot használnak;ez adta azt a gondolatot,hogy a kótist a sulyok ősének véljem. AJ. a mosásnál./ A kótist a gazda készitette szilfából. Ezt nem diszitették /a sulykot igen/. - Helye a házban a láda alatt, vagy az ajtó sarkánál volt; tűzhely közelében nem, hogy kiszáradva meg ne hasadjon. Ma már sulyokkal kótisolnak, esetleg rövid bottal. A kótisolás ugy történik, hogy a kender vagy len kévéből egy markot deszkára, kőre vagy a favágatóu

ra /favágó tőke, rönk/ tesznek és a sulyokkal vagy bottal a tövétől kezdve egész hosszában végigveregetik, majd megfordítva a másik oldalát szintén. A kótisolás a növény merev alkotórészeit /a pozdorját/ nem viszi ki - az a vágó feladata csak "engedelmesebbé" teszi a kendert vagy lent, mert a kemény növénv vágásába az asszonyok hamar belefáradnak. Egy maroknál többet nem kótisolnak. E munkát tűző napon végzik, mert igy jobban megtörnek a szó-