Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Nagy Dezső: A 651x mesetipus egy ujabb magyar változata

kutya legyél - mondta, és én kutyára lettem. As eszem csak megvolt, de tehetetlen voltam. Lehasaltam a szoba közepére, s látom, hogy a' legény a feleségem osékolgstja. - Rugj abba a kutyába, Így a feleaégea, s a legény belámrugott és kizavart. A nevelőlányom adott enni a váluuál, csontot.Három évig kutya vétam, ütöttek, vertek. Féltem még a kastény közelébe is menni, mikor odahaza vőtak. Azt gondoltam aztán, hogy.ven a szomszédba itt egy juhász, az nagyon gondját viseli a kutyájának, beállok hozzá. ügy déli időben értem oda, a juh a parton hevert. A juhász nagyon megörült nekem, - billegtettem e farkomat, - túrót és kenyeret adott enni. A juhásznál vigyáztam a juhokra. Látta a gazdám, hogy milyen jó gondját viselem a nyájnak, oda is hagyta rám az egészet. A legeld közepén vót egy kocsma, odajártak a juhászok mulatni. A gazdám is odajárt, a nyájat meg rámbizta, bár bojtárja nem rét. - Kire hagytad a nyájadat kérdezik a többiek. - A kutyámra! Elviszik! - Olyan ember nincs a földön, aki attól a juhot elvigye. Fogadtak is mingyárt lo darab juhba, hogy egy másik juhász egyet elvisz a falkából. Ott ragyok a juh mellett, hát látom, hogy jön egy idegen juhász kampóval és vinné a juhot, már az egyiknek a hátsó lábába akasztotta a kampóját. Ráugrottam a vállára ős elvettem tőle a juhot, as amber meg leesett. Keményen álltam rajta, meg aem mert mozdulni, - félt, hogy belefalok. A többi juhász, meg a gazdám is nagyon megdicsért, s jól gondomat viselte. Három évig vőtam a juhásznál.Egyszer aztán elvitt a kocsmába a gazdám. A többiek ott boroztak, én meg lehasaltam a kocsma közepire és szerettem volna én is bort inni. Eezembe jutott az én régi életem, folyt a könny a szememből. Végre nekem is sttak bort, Kitátottam a számat és kilenc pohárral megittam egymásután. Utána hazamentünk a juhhoz. Pár hétre rá újból elmentünk a kocsmába /a juh sokáig delel, volt idő/. Ujrs ittunk. Oda jő egy nagyúr. Beküldi a kocsisát,hogy hozna neki egy pohár bort. Az viszi ki és mongya az urnák, hogy ilyen szép kutyát még nem látott. Az is bejött erre és 3oo forintért meg akart venni. De a gazdám nem adott, - Ahol e* van, ott nem kell bojtár - montta. Gondolkodtam, itt is jó helyem van, de a nagyurnái még jobb helyem lesz. Elköszön az ur. Pár perc múlva kapartam az ajtót, kienged-