Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Nagy Dezső: A 651x mesetipus egy ujabb magyar változata

tek, őn meg a kocsi utón. Hátranéz a kocsis, - jön a kutyal Megálltak én meg felugrottam az Uléare. - Ej, kiabál a gazdám, integet a kampóval. Az ur lelökte neki a 3oo forintot, amit a juhász felvett ós ment a dógára. Egy szobába aluttam az urnái, nea kellett dőgozni.cssk szép ségnek tartottak. As ur felesége állapotos vót, a harmadik gyerekére készült. Mikor as első gyereke megszületett nagyon örültek, de reggelre eltűnt a fiúgyerek. A második gyereknél is igy vót. Hiába strázsáltak, elaludtak az örök és eltűnt a második gyermek is. Végre megszületett a harmadik gyerek, abba a szobába vótam én is. Éjszaka, csend, mindenki élezik, egyszeresek megnyílik a szoba közepén a palló és jön kifelé egy fekete, derék ember. összementünk, én rajtam csak imitt-amott hagyott szórt, megtépett, de én is ót. Elmúlt az ideje, el kellett neki menni, a gyerek azonban negvót. Feléledtek az örök, látták, hogy megmentettem a gyermeket. Még jobb dolgom lett, majdhogy a tenyerükön nem hordoztak. A második éjszaka, megint csak jön a fekete ember, de már nem vót olyan nagy ereje, és olyan fekete sem vót. összementünk megint, alig maratt rajtam azör és bőr, de őrajta sem sok maratt. Mikor az őrök felébrettek, látták, hogy a gyermek megvan. A harmadik éjszaka ismét elalutt mindenki. Tuttam,hogy jön majd a fekete ember. Hyilik a palló, jön kifele, de már sokat fehéredett. En meg neki az ágy alól. összementünk, de most már végleg legyőztem, fel is hozta az elvitt két gyermeket. Elmúlt az ideje, elment. /A fekete ember egy elátkozott tiszttartója vót az urnák./ Ezután többet nem jött vissza, engem meg orvossal gyógyíttattak. Rgy évig vótam még itt, de vigyáztak rám, hogy ki ne tuggyak jönni. Egyszer azonban mégis kiléptem. Eszembe jutott a feleségem, meg a nevelő lányom, őket sajnáltam. Elmentem és meglátogattam őket. A feleségem a mészáros legénnyel lakott. A nevelő lányom megismert, megölelt, megcsókolt és ennem adott. Megkereste a bűvös pálcát, a fejemre vágott: - Olyan emberré váltam, mint vótam. Várom haza az asszonyt, meg s latrát. Jönnek a kocsin.Mikor leszálltak rávágok az asszonyra: - Kanca szamárrá váljál, - a legényre, meg, hogy - Csődör szamárrá váljál! Azzá is lettek. Fogadtam hozzájuk egy kocsist, s meghagytam, hogy csak tengeri csutkát aggyon nekik enni. Egy évig csak azt kaptak, akkor csináltattam egy nagy stráfszekeret utánuk. Eljött a hordás ideje. Befogattam a