Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
fontos rolt azért is. sert pl. ha péknek adták el a dorong ragy botfát, ott nem rolt baj, ha kevert a fa, de ha szénégetők használták fel, ott puhafa már hasznavehetetlen volt. 1 ** Pontos volt még, hogy az ölfát összetartó karókat jól megerősítsék, kihorgonyozzák. Megtörtént, hogy az ölfa két-három évig is az erdőn maradt, s ha hanyagul rakták össze, a méterek szétdőltek, szétestek. Az avarba, gasba lehullott fa pedig rohamosan pusztult, meggombásodott s a nyirkosságtői aegpittyedt, elkorhadt. Értékesítés szempontjából az ilyen fa elveszettnek tekinthető: nem veszi meg senki sem. A méter kitámasztása úgy történik, hogy kiválasztják a legsimább, legegyenesebb fekvésű helyet, ahol a materrel kimérik az ölfa helyét. A megjelölt helyen levernek egy karvastagságnyi, 1 m hosszú karót a földbe kb. 3o-35 cm mélyen. Ennek a karónak az oldalát fejezővel kicsapják s ide kerül a ki támasztására szolgáló vékonyabb karó, ilyen formán: Ad.: 12. sz. rajz/. A függőlegesen álló karó oldalát megfaragják s ráírják a favágó nevét. Ha átadásra kerül a sor: az átvevő erdész tudja, hogy ki vágta, ki felel érte, továbbá, ha a favágónak marad vissza részként vagy megváltás utján, az ölfahordők tudják, hogy ez a méter kinek a tulajdona. Ha több méter fa egymás mellett kerül összerakásra, akkor két ilyen karót vernek le és támasztanak ki egymástól 4o-5o cm távolságban s ezek mellé raknak néha lo-15 méter fát is, anélkül, hogy közben valahol karót vernének le. A stóz végét ugyanígy zárják le egy vagy két kitámasztott karóval. Dorong vagy botfánál a megrakott méter tetejére még keresztbe is tesznek egy-egy darabot, mintegy jeléül annak, hogy a méter egísz .
