Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Vargyas Lajos: Francia párhuzam regösénekeinkhez

4v FRANCIA PÁRHUZAM REGÖS ÉNEKEINKHEZ A regösének külön dallamfajta a magvar népzenében, amelyet csak hangneme és bizonyosfokig felépítése kapcsol a gyermekdalhoz, s azon keresztül bizonyos európai dallamokhoz. Igen határozott vonalú dallamainak valódi megfelelőit azonban mindmáig nem sikerült feltalálni, így a magyar népzene többé-kevésbé ismert eredetű dallamai közt magányosan áll felderítetlen eredetével. Majdnem ugyanígy állunk szövegével is. Ezidáig mindössze Trencsényi-Waldapfel Imre párhuzamaira hivatkozhatunk, akinek sikerült kimutatni a szöveg egy-két részletének mását kopott, illetve költői átfogalmazásban elhomályosult görög hagyomány-elemekben.^ Ettől eltekintve azonban sehol máshol nem akadtak még rá kutatóink a szöveg megfelelőire, ami annál feltűnőbb, minthogy körülöttünk a Balkántól Nyugateurópáig mindenütt megtalálható a szokás rokonsága: a téli napfordulóhoz kötött, jókívánságokkal és kéregetéssel együttjáró alakoskodás /kolinda, koleda, turka, lucázás, betlehemi pásztorjáték, farsangi alakoskodás stb/. Az alábbi francia ujesztendő-köszöntőben azonban már regösdallamaink jellemző motívumával találkozunk: a négyszer 2/4-es ütemből felépített, "kanásztánc"- vagy "kolomejka" - vagy "vagans"-ritmusú, kvintről az alaphangig lefutó s ismét a kvinten kihangzó sajátos dallammal.