Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Dankó Imre: A sárospataki piac

görnyednek a zajds súlya alatt, pedig a háti suly ellensúlyozására előre is akasztanak a kötésr

e egy kari kosarat

. A tejeskannákat ia a zajdában hozzák."

Háton könnyebb, meg a kéz is szabadon Tan" - mondják. Szerdán könnyű! Akkor sok a szekér

, felveszi az ismerősöket, de bizony máB napokon nehéz a niacolás. De akármilyen nehéz is csinálni kell, mert ebből csinál pénzt

, ebből pénzel a bodrogközi, hegyaljai ember. A piacon a feleség vagy a nagylány árul.Férfi vagy fiu csak igen ritkán, akkor is szégyenkezve. "

Hem jó az. ha férfi árul, oda adja ingyen, csakhogy szabaduljon

" - mondják. Tiz óra tájban mennek visszafelé a vonatok.Igyekszik minden vidéki hazafelé. "Gyors piac jó piac" - mondják,mert akkor arra is jut idő, hogy az eladók is vásároljanak. A piacon árult pénzből nem annyira a piacon, mint inkább a pataki boltokban vásárolnak. Szerdán és szombaton zsúfoltak a pataki boltok. Tele vannak vidéki piaoolókkal. Ilyenkor minden elkel, a tanyasiak, falusiak felvásárolnak mindent. Egész hétre való dohányt vesznek az uruknak az asszonyok, fűszerfélékből is egész hétre valót vásárolnak, szappan, petró /petróleum/ is több fogy, mint a pataki vásárolóknál. Ilyenkor sok kenyér is fogy, mert bár a tanyasiak-falusiak otthon sütnek, de ilyenkor bótl-kenyeret vesznek és szinte csemegeként viszik haza. Különösen ellepik a husboltot, mert kimért hust csak Patakon vehetnek, A patakiak tudják ezt és ezért igyekszenek bolti vásárlásaikat ugy beosztani, hogy szerdán és szombaton ne kelljen boltba menniök. Az eladók rossz ruhába jönnek piacolni. Sok az uton a törődés, nagy a teher is, csak gyűrődik, szakad, meg piszkolódik minden. De a kiöltözködöttől nem is vesznek ugy semmit, mint a szerény, dolgos külsejűtől. Ezt mondja a tapasztalás. A kjkenekedett-klfénekedéit eladókat, cifrákat a többi árus is leszólja. Az ilyen haszontalanságra költi az árult pénzt, szagosvizet, kenőcsöt meg más hasonlókat vesz, nem jrisz haza semmit. Fiatal házasoknál történik meg, hogy a férj besegíti a piacra az árut, de nem Ő, hanem a felesége árul. A férj addig más dolgukat intézi, A fiatalság kerékpárt is használ, azonban közel sem olyan mórtékben mint másutt, mert az. utak általában rosszak. A vásárláshoz érzés kell. Az olyan vásárló, aki meg se kérdezi az áru árát, csak vesz és fizet, az eladóknak sem kedves. Nemcsak azért, mert azt vélik, hogy később becsapottnak érezheti magát a vevő , hanem azért is, mert nem volt módjukban megdicsérni az árut, ismertetni jó oldalait, kihangsúlyozni, hogy nem drágán, sőt jutányos áron vá-