Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony

Kl alanyon, én 14 éves kislány voltam s három nap, három éjjel aludtam." - Ki előtt neki ez történt, pár hónapig Kövesdaa lakott, cseléd volt, kis szolgáló lány volt, kocsmába vót. Közbe na^y veszedelem tőrtént a kocsmába, ügy embert agyonütótteK. Azt az embert nagyon jól ismer-e nagyanyám, mert a mosónőneK a férje vót. Mikor a verekedés megvolt, a hullát eltemették. De nem azt fogták gyanúba, aki a tettes volt,hanem egy más embert, ugy hogy le is zárták az embert. Bűnt el en volt, de minden tanú erre esküdött rá. És ez az ember jelent meg legelőször nagymamámnál. Azt monta: Katikám, mondd meg a feleségemnek, ne engedje szenvedni ártatlanul ezt az embert, mert engem a keresztkomám ütött agyon. - Ezt világította ki legelőször. Ezután álmában megjelent neki egy igen szép asz3zony. Azt mondta neki: Mondd meg kislányom édesanyádnak, ha felébredsz, hogy te három nap és három éjjel meg leszel halva. De ne temessenek el, mert te ujbul felébredsz. - De 6 nem merte megmondani édesanyjának... Három éjjel álmodott egymásután igy, hogy mondta a szép asszony, hogy mondja meg az édesanyjának. A harmadik éjjel mondta az a szép asszony : Mondja meg édesanyja a papnak is, hogy el ne temesse."Ha nem mondod el az édesanyádnak, akxor többet nem jöhetsz ki a fold alól!" - igy megfenyegette a harmadik éjjel. Ekkor elmondta édesannyának, hogy ő mit álmodik, s hogy ezt ő már a harmadik éjjel álmodja. Elment édesannya a templomba, elmondta a papnak. Azt mondta neki a pap: Jól van édes lelkem... ha igy mondta a kislánya, majd meglátjuk, hogy bebizonyosodik-e. Mikor az édesannya hazament, már el is aludt. Ettől kezdve nem beszélt vele tovább az édesannya, mert nem tudott vele beszélni, mert három nap és három éjjel igy feküdt szótlanul. A pap ott tartózkodott náluk. - Ezt az édesannya mesélte nagyanyámnak. - Azt mondta a pap, hogy megvárják azt az időt, amit ő - a nagyanyám - megmondott. De a harmadik nap az édesannya már annyira nyugtalan volt, hogy már megvásárolt mindent a temetkezésre. De azért megvárták a harmadik napot.Már