Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
galambász éles szemmel azonnal észreveszi,és rögtön, sokszor sürgőn munkáját is félretéve, iparkodik megszerezni magának. Az eljárások igen változatosak , Ötletesek, és mindig a körülményekhez igazodnak. Legáltalánosabb a lépezés , mellette azonban előfordul az aláhajtás . tőrözés . horkolás , cserényezés is, sőt sokszor több fortély együttes alkalmazására is sor kerül. A lépezés , möglépelés idegen galambok ragasztóléppel való megfogása, léprecsalása. A lép rendesen Dorozsmán készül, és a dorozsmaiak, akik egyébként is mesterei a pióca, orvosi füvek és más hasonlók gyűjtögetésének, készítésének, a galambpiacon szokták árulni. Nemcsak a azegeui, hanem a környékbeli faluk, továbbá Vásárhely, Makó galambászai is tőlük vásárolnak, nemkülönben a városban még tengődő néhány madarász is. A rendkivül módon ragadós lép voltaképpen a tölgyfának egyik betegsége: kinövés a korona között, sárgazöld bibircsók a gallyakon, amit István király napja táján gondosan összegyűjtenek. Utána megmossák, baltafokKal megtörik, olajjal összefőzik. Addig kell kavarni, amig nem pattog, akkor azután az összehajtott,elhasznált csizmaszár, a lépestáska közé kerül, és használható. Néha messzebb vidékekre is elmennek a fagyöngyökért. A lépnek egyébként két fajtája van: nyári lép és téli lép . A kettő ugyanaz , csak a téli lépet lenmagolajban még külön megsütik, hogy ne fagyjon meg. A lépezés általában ma is a Hegedűstől jellemzett módon megy végbe, üsztöze a lépvessző, más neveken spindli vagy spingli , léppálca , lépespálca , lépelő , régiesen dufa , amelyet a galambász a padlásról a nád-, zsindely- vagy cseréptetőbe furt lyukon -amelynek lépelől.uk a neve- dug ki, amikor a kódorgó leszáll a tetőre. Ha a galamb a lépvesszővel érintkezésbe jut, szárnyai összeragadnak, maga pedig legurul, leesik a tetőről. Innen a műveletnek leguritás neve is van. Magas tűzfal, tető szélén álló kódorgó meglépezésére
