Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Bálint Sándor: A szegedi galambászat

lépező rud , duf ázó szolgál. Ez több méter hosszú vékony rud, amelynek végébe illeszthető a lépvessző. A lényeges az, hogy észrevétlenül és hirtelen nyúljanak fel vele a galambhoz. Az igy ledufázott , leiépezött galamb szintén leesik, és a galam­bász zsákmánya lesz. Most már benzinnel vagy petróleummal gondosan letisztitja a lépet, és a galambot félsötét helyen elzárja. A lépezést sokszor más müveleteknek is meg kell előz­niök. Igy a le nem szállt, levegőben kóválygó kódorgót ele ­déllel, füttyszóval lecsalogatja, lehivi a galambász, és ugy próbálja azután léppel vagy másként megfogni. Az ilyen ga­lamb sokszor maga is leéhözik , vagyis az éhség és a fáradt ­ság miatt már nem a gazdájánál, hanem ott, az idegen helyen száll le. Ha ez nem sikerül, akkor a galambász a maga galambja­it is felhasználja. A hajtőrud , vagyis hosszú pózna segítsé­gével mögaozditi , főrebbenti , felugraszt! , mögrivaszti a ga­lambjait, igy aztán aláhajt , alámozgat . alálegyint , aláug­raszt a kódorgónak, hogy ez megzavarodjék, és csatlakozzék az idegen falkához, végül pedig velük együtt szálljon is le. Most aztán már a körülmények szerint a galambász vagy a lép­vesszőhöz, vagy a cserényhez fordul. A cserényözés , mögcserényözés abban áll, hogy a kó­dorgóval együtt leszállt falkának a felnyitott cserényben ad a galambász enni, nyári időben inni is. Amikor bent mind e­gyütt vannak, a cserénynek távolról zsineggel mozgatható te­tejét rájuk csapja. Régi egyszerű mód a - türözés , amelynek egyik változa­ta a hurkolás néha még ma is előfordul. A mult században a galamb megtürözés e ugy tőrt ént,hogy a tetőből esernyődrótot, keresztben átfúrt pipaszárat,bodza­fát dugtak ki, amelyre madzaghurkot szereltek. Ennek vége a lyukak alatt a padlásra szolgált, és a tetőszerkezet kakasü­lőjére helyezett állványon ide-oda sétáló, leskelődő galam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom