Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szentmihályi Imre: A csödei pálinkafőző kunyhó

Azóta kamrának használják: üres hordókat, szerszámokat stb. tartanak benne. Keleti oldalán két faszegen deszka - poca van, rajta üvegek, poharak, mérleg stb. Az épület eleinte kéménytelen volt. 1900 körül téglakéményt építettek hozzá, ezt a főzde megszűnése, 1914 után elbontották. A pálinkafőző berendezése már hiányzik, csak részben, az emlékezet alapján rekonstruálható.A kunyhó közepén volt a téglából épitett katlan, a beépített rézüsttel és a katlan mellett a gödörbe süllyesztett, tölgyfából faragott hütőkád. A pálinkát cserépfazékba folyatták. A pálinkafőzés egész télen át tartott, mivel a szomszédos Vas megyei községekből /Jánosfa, Pankasz, Kisrákos stb./ is ide jártak főzetni. Az év többi részében a kunyhó használaton kivül állott. A pálinkát ketten főzték: a gazda és a főzdés. Egyik a széken ült a katlan előtt,és figyelte a tüzet,a másik - ha nem volt dolga - a katlan és a fal közé szórt szalmán pihent. Ágy nem volt a kunyhóban. Világítani fokláv

al szoktak. Aki tűzifát nem hozott, annak harmadába /egyharmad részért/ főztek. Ha kapott fát a főzdés, akkor csak egyötöde járt neki. A kunyhóban az első világháború előtt folyt pálinkafőzést részletesebben nem tárgyalom, mivel adatközlőm a munka egyes fázisaira nem emlékezett pontosan. A csödei pálinkafőző kunyhó, mint épület,nem sokat változott, ellenben funkciója, és ennek megfelelően berendezése gyökeresen átalakult. Szentmihályi Imre