Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Takács Lajos: Sip cseresznyefahéjból

Sip cseresznyefahéjból Romániai tanulmányútjáról beszámolva, Vargyas Lajos említést tett azokról a sípokról is,amelyeket falévéiből,

halbe jból készitenek,s amelyeknek még ma is megvan a szerepük a nép zenei életében,olyannyira, hogy ilyen sipolást lemezre is vettek. E beszámoló idézte emlékezetünkbe azt, hogy hasonló, levélből alkalmilag alkotott sippal mi is találkoztunk, sőt Dél-Dunántul egyes helyein a levélsiphoz hasonló, rögzitettebb anyagú zeneszerszám is található: a fahéjból készült sip. Pásztoremberek, akiknek sok az idejük, szoktak ezzel szórakozni, zenólgetni. Legelők szélén, öreg erdőkben, ahol a csorda vagy a nyáj szivesen ellegel, lehetett némelykor a sip éles, átható hangját hallani, amikor a pásztorok hűsre, fa tövébe húzódva, fuvogatták azt saját kedvtelésükre. Pásztoremberek között az effajta sip aránylag jól ismert, Sőt egyes falvakban is emlékezett rá a szegény nép, amelynek nem igen volt más zeneszerszáma. Bővebben mi egy helyen Várongon és a hozzá tartozó Várongpusztán néztünk utána a sip elterjedésének és készítésének, bár szórványosan más vidékekről is van, ha több nem, egy említésig terjedő adatunk. Várongon az idősebb férfiak jó része emlékezett még e sipra; az asszonyok közül azonban majdnem senki. Egy-két ember akadt, aki még meg is tudta volna szólaltatni. Viszont mindenki, aki csak emlékezett rá, hogy valaha látta e sipot, arra buzdított, hogy menjek ki az újfaluba, a régi psuztára, ahol Kadlicskó János majd bemutatja a sipot és készitését is. 6 az, aki legjobban tudott e sippal játszani, és igy a legtöbb ember őhozzá utasitott. Kadlicskó János valóban tudott is fahéjból sipot készíteni, sőt kérésünkre hamarosan csinált is ugy, hogy mi az elkészítés egyes fázisait le is fényképezhettük. A sip-készités nem volt általános sem a faluban, sem a pusztán, ahol Kadlicskó lakott. 6 nem is itten tanulta,