Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

Az eleje magasabb, hogy a lé fusson le, s az istálló végén csigapalló

, hol a lé lefój a gödörbe. Osztán juk van, s az a gödörbe vezet. Az istállóban bent ketrezz van elkéritve,ahová a padlásról a szénát ledobják.Osztán onnan adagolják a marháknak." Az istálló padlása "deszkával, vastag deszkával,

szálc e-zz kával lefödve. Azért, hogy a pára a takarmányt ne egye meg, ne serese. Az istállóból van kivezetve egy négyszegű csatorna egyenesen fel, a födélen es ki, s a teteje be van födve ijenformálag. Az a levegő kihu?

sa a párát az istálló ból, mint az angolklozet." Az istálló a tehén és a ló lakása. Ideiglenesen ugyan •betettek malacokat is, nyulakat is tartottak az istállóban, he az előbbit nem szerették, egyrészt mert a malac később beteges lesz, a marhát pedig féltik, hogy ne tetvesedjék. A nyulat csak a gyerekek kedvéért tartják, mert a "nyul az veszedelem, bakap a takarmányra, összepisálja, s akkor az állat nem eszi meg." A

> disznóknak rendesen tapasztott disznóóljuk volt. "A juhoknai: a kertben deszka baromkert volt, egész nap ott ettek, ott voltak télen is. Szalmát tettek be, trágyát vettek. Borsószalmát

, parlagi kórószénát

, azt szerette a juh. Éjfélre a farkas elől zárt ólba csukták őket. Általában a ditrói székely gazda csak kénytelenségből tartotta bezárva állatait, s amint lehetett, az állatot csapta a szabadba. Ugy tartotta, hogy a jó takarmány sem kárpótolja az állatot az istállóba szorulásért. "Az ember is, ha szabadon jár, más. Ha börtönben van, hiába él jól." A székely ember az Istállós tartással szemben nagy ellenszenvvel viseltetett. IV. A kezes jószág gondviselője

. A gazda, a család tagjai, a munka

. A gazda egész napját nem az állatról való gondoskodás foglalja le, mint a pásztorét, hanem a sokféle napi teendő