Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
között végzi ezt is. A takarmányozás . Az állatokat a család férfitagjai stetik. Szarvasmarhának,lónak kétszer adnak enni az előzi fejezetekben leirt takarmányokból.Itatás is kétszer van naponta etetés után. A juhokat reggel kicsapják a baromkertbe, oua dobnak szénát, borsószalmát, adnak vizet, és az ott áll nekik. A "fiazó juhot, bornyuzó tehenet, csitkózó lovat" a gazda minden jóval ellátja,a takarmány legjavát juttatja nekik. Trágyakihordás. aljazás . "Télbe este-reggel kihányunk, akkor szalmát hord be ajnak : ajazó szalma . - Nyáron, akkor is aj ázunk, reggel kihánnya a ganét, s este má nincsen." A.trágyát a labbancsos ajtón keresztül hányja ki. "A trágyát tavasszal és ősszel kihordják a földekre. A levet minden tavasszal hordóba töltik, vizzel felvegyitik,a a rétre, a kaszáló rétre elöntözik. íáe ugy magába éget. Erőst erős. " Tejmunka . A fejés az asszonyok dolga volt, de némelyik háznál férfi is fejt. Hogy-melyik háznál hogy szokták, az a tehéntől is függött: kinek állt meg. "Az asszonyok szekták, me tisztaság szempontjából az asszony törlőt is tart. Kinél hogy van bevezetve. Az a marha is, akit.megszok." A tej, tejes puliszka mindennapos eledele a családnak, a gyermekeknek. Kávét nem ittak, juhtejet csak pásztorok. A kecsketejnek is izét érezték. Ditróban nem volt csarnok. "Ahol annyi tej vót, beótotta a tejet, túrót csinált. Bornyuótót , olajat vagy port használt, mijét be tudott szerezni. Ha eladta a hathetes bornyut a mészárosnak, ugy adta, az ótót aggyá vissza. Vagy tavasszal a tejes bárányt megölte, az ótógyomrát elkészítette. Ott nem volt nálunk tejcsarnok. Ditróba nem ösmeretes , pedig sok tehén vót." Az esztenánál leírtam a sajt-, orda- és vajkészitést.
