Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

ami a na^', súlyos igát biró ökrökre éppúgy vonatkozik, mint a gyors lovas szállításra. Összegezve: az erdőmunkák hatása az áll attartás méreteire negativ, de talán nem annyira egyértelműen és nagymértékben, mint a tagosításé. c. A román impérium beállta a prágai, bécsi és olaszországi kivitel utvonalaira sorompót huz. A piac, az eladás iránya Bukovina felé tolódik át, s megkisebbedik. Mindezek mellett két nagyjelentőségű fényezőnek látom formáló hatását: egyrészt a piac, a kereslet uj követelményei, melyek más-más mértéket és minőséget követelnek húsból, tejből, mást az állati munkaerő kihasználásától, másrészt az általános elszegényedés /nagy népességszaporodás/. Itt elsősorban a nagyobb tejtermelés igényét, a tejszükségl

et növekedését szeretném kiemelni. Lássuk tehát, mennyiben változik meg a haszonvétel kérdése a hússal, igával, tejjel szemben, a megváltozott igények pedig milyen hatással vannak a tartott állatok fajtáinak megváltozására. Végül pedig mindezek a tényezők hogyan alakitják át az állattartás struktúráját, az állattartásnak a rendjét. 3. Hus, iga, tej, trágya

. A velük szembe támasztott követelmények megváltozása

. a. Hus

. Itt elsősorban nem a házi fogyasztásra felhasznált juh- és disznóhusra gondolok, .hanem az eladásra nagymértékben hizlalt szarvasmarhára. A havasi legelőkön hatalmas számban hizlaltak fel nyaranta 6-8 mázsásra un. vágómarhákat, melyeket Olaszországba, Bécsbe, Prágába. Szállítottak el. Régen, a tagositás és az erdőmunkák megindulása elott, a marha értékét elsősorban a husa adta: a gazda azon igyekezett, hogy minél szebb, kövérebb állatot neveljen. Az igázás másodrendű, a tej harmadrendű kérdés volt- Igában ezért kimélték, tejét ezért nem fejték ki, hanem a borjúnak hagyták. Nem is tartották otthcn az állatot, hanem, amint^ a