Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Relkovic Davorka: Pogány istentiszteletünk egyik emléke

Pogány istentiszteletünk egyik emléke A magyar pogány vallásról krónikáinkból, Ipolyi Arnold, Kandra Kabos munkáiból, az Ethnographiából, s másutt közölt számos adatból sok érdekes mozzanatot ismerünk, de a pogány istentiszteletről vajmi keveset. Annál érdekesebb a Szent Adalbert legendával kapcsolatos Miracula Sancti Adalberti martirisban

1 levő feljegyzés , melyet eddig nem részesítettek kellő figyelemben. Nem találjuk Ipolyi első, sem második kiadásában, sem Kandránál, sem a többi folklórgyüjteményben. Történetíróink közül Khauz Nándor Petrzre hivatkozva említi, hiteles, Esztergomban lejátszott eseménynek mondja, s itt is látja a pogányság egyik fő helyét} itt is emelt el•7. ső István szent Adalbert tiszteletére templomot. Marcali csak jegyzetben reflektál rá, és "más legenda mintájára készült mondának" véli. Ujabban Bártfai Szabó László ráirányítja a figyelmet, s forditásban közli. A Miraculában a következőt találjuk: "Olvassuk, hogy kegyes Adalbert Magyarországon Krisztust prédikálta, először követői által, azután saját maga által, a megszámlálhatatlan népet téritett meg prédikátiókkal és számos csodával.Történt, hogy ő arra a helyre is jött, ahol az egész vidéknek fejedelmi székhelye volt./Esztergom/. Volt pedig ottan egy kiválóan ünnepelt bálvány más bálványokkal / v. többekkel ./ együtt, a melyekből a szellemek gyakran szoktak feleleteket adni. Ez okból a szomszédos városok lakói - nagy embertömeg ennek a dolognak szemlélésére jöttek meghatározott időben a bálvány imáaására

. Igy a népnek legnagyobb tömege körülállván a bálványt, a szent főpap /Adalbert/ elszánt bátor hittel Krisztusért lelkét a halálba vinni, bátran közeledett,és valamennyi szemeláttára, a bálványpapok szemeláttára is, égő fáklyával Isten dicsőségére, valamennyi rémületére és bámulására, tekintélye súlyával, melynek senki sem mondott el-