Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Relkovic Davorka: Pogány istentiszteletünk egyik emléke

lent, a bálványt teljesen elégette." A közölt feljegyzésben elsősorban két dolog ragadja m meg a figyelmünket: a bálványból beszélő szellem és a bálvány elégetése. Az elsőre vonatkozólag párhuzamot találunk több legendában: igy csodatevő szent Gergelynél^, kinek életirója emliti, mikor Neo Caesarea /Pontus/ püspöke lett, megelőzőleg magányba vonult, s mielőtt a városba ért, útitársával pogány templomban hált. E templomban bálványok voltak, melyekből a sátán beszélt. Szent Gergely ott imádkozva, elűzte a sátánt. - Szent Tádéról és Simonról irják, hogy Perzsiában prédikáltak, ahol a gonosz szellemek bálványokból beszéltek 7 az emberekhez. Szent Bertalan legendájában is emiitik a balta ványokból beszélő sátánt /Nagy-Örményország/. De nemcsak legendákban találunk bálványokból beszélő szellemeket, igy követhetjük tovább is,pl. Baalbekben^ /Sziria/, sőt a hindu mesékben is - variálva - van nyoma. A finn-ugor népeknél ugyancsak találunk analóg helyeket. Krohn Gyula

11 Gondattira hivatkozva emliti, hogy a voguloknak a Szaszva /Ob mellett/ bal partján több tárházuk van, egyikben emberalaku bálvány áll, melyhez csak az őrnek szabad közelednie. Emliti tovább még ' a Zonda folyó melletti bálványhajlékot /vogul/, ahová csak a pap léphet be áldozatot bemutatni. Onnan gyakran jóshangok hallatszanak, midőn 12 a bálvány áldozatot követelt A permi finn-ugorok szent István nevű apostoláról Írják,hogy sikerült neki az őr távollétében egy áldozati bálványt felégetnie.

15 Több analóg esetet is lehetne még felsorolni, soraim célja azonban csak az, hogy a Miraculában emiitettekre felhív jam a figyelmet. Őstörténeti kutatóink

1

^ éles kritikával szép eredménynyel foglalkoznak azokKal a forrásokKal, melyek őseinkre vonatkoznak, kik vándorlásaik közben számos néppel érintkeztek,