Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban
A kendermag mérésének általánosan használt eszköze a kosár . Térfogatát szintén a vékához viszonyítják. Az Ecsedi-láp, Szamoshát és Erdőhát vidékén két változatát ismerik. Az elterjedtebb, kisebb méretű cigánykosárba 5-6 kg kendermag fér, mely negyed vékának felel meg. Nagyobb az úgynevezett tyukodi kosár , melyből három kosár egy véka.^ Gacsályban, aki legkevesebb kendert vetett, az is vetett egy tyukodi kosárral. A vetőmag és a bevetett terület aránya vidékenként változó. Adataink szerint legsűrűbben vetették a kendert Tiszakóródon, Fülesden és Panyolán, ahol 100-150 négyszögöl földbe vetettek egy véka magot. Kispaládon és Csaholcon egy véka maghoz 200, Tiszacsécsén és Szamosszegen 300, líilotán, Sonkádon és Turricsén pedig 400 négyszögöl földet számítottak. 5-6 kg mag elvetése után a termés feldolgozása már elegendő munkát adott egy nőnek egy esztendőre. Ebből lehetett 20-30 fej szösz, aminek a megfonása, megszövése tavaszig eltartott. Ha 3-4 fonó volt egy családban, vetettek egy vékát is. Ha egy télen nem tudták a szöszt megfonni, a megmaradt részét eltették a következő télre. Ezt a mennyiséget kellett biztosítani a maguk részére azoknak a családoknak is, akiknek nem volt a kenderhez megfelelő földjük, vagy valamilyen okból nem termett kenderük. A kendermunka résziben való vállalása szegényebb családoknál volt szokásban. A felszabadulás előtt gyakoribb volt, mert akkor minden faluban jobban voltak erre rászoruló emberek. A felszabadulás után csökkent a részes kendermunka azért is, mivel mindenki igyekezett maga elvégezni a munkát a nyüvéstől a vászon megszövéséig. Akadtak azonban,akiknek sok kenderük termett, megfelelő munkaerővel nem rendelkeztek hozzá, s kiadták részibe. Szegény családok pedig, ha nem volt elég földjük, nem foglalhatták el azt kenderrel, résziben vállalták. A részes kendermunka lehetett harmados, vagy feles.
