Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schram Ferenc: Népszokások Bereg megyéből

tyafi felvilágosítása elűzte kétségemet s megmagyarázva lett előttem, hogy a mit én valami titkos jelnek tekintettem, semmi más, mint a helyzethez ügyesen alkalmazott jelmondat szavainak kezdőbetűi s tulajdon képeni értelme ez; "A boldog feltámadás reménysége alatt

1

*. Néha az ügyesen felmetszett szavakban egész élettörténet van kifejezve. így pl. az ardői temetőben: Térj be utas e fejfához Tőth Antalnak sirhalmához Barkaszán volt a lakásom, Ardőban lett meghalásom Sutba történt kimúlásom! /Beregszászi vásárra menet Ardőban megpihenvén, itatás közben kútba esett./ 1 sirhalom fedi Balog János testét Kinek is a kasza végezte életét. /Kaszába esett./ Balogh Iajos atyánkfia véletlenül paraszti ágyból talált születni, e körülmény azonban eltűnt a sirfelirat metszőjének emlékezetéből s már kivágta a nem szót, midőn eszébe jutott a paraszti származás. Nehogy tehát halálában nemessé tegye az életében parasztnak titulált atyánkfiát, a "nem** sző után vágta a "nemest**, és igy a fejfa a következőleg diszitett jelzéssel szerepel ma is a hetei temetőben: Itt nyugszik nem nemes Balogh Lajos Ki is élt 43 éveket. Meghalt 1882-ben. Sok furcsa feliratot jelezhetnék itten, de nem teszem, egyrészt a holtak iránti kegyeletből, másrészt meg azért, mert óhaj tandónak tartanám, ha e rigmusos állapot hirével-nevével eltűnnék a föld színéről s nem profanizáltatnék velők a holtak csendes birodalma. A tiszaháti nép általában illő kegyelettel viseltetik halottjai iránt. Sok helyen a temető valóságos virágos kert, hogy az élőnek könnyen meg lehessen barátkozni a mulandóság gondolatával. A sirhantokhoz rendesen akáczfát,