Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
Horváth Terézia: A kapuvári parasztvarrónők
0.60-1.20 P volt./ A szalagalakzatok készítése már kezdett kimenni a divatból addigra. Nem is lehetett kapni megfelelő anyagot, a varrónők "röstellettek vesződni" a sok cifrasággal.Megrendelőik is egyre kevésbé igényelték.A korábban divatos gyöngyös sujtásokat pedig egyházi tilalomra hagyták el /nagyon drága volt/. A fentiek helyett a készen, méterszámra kapható gyári selyemhimzésü csikókat, a "virágos szerszám"-ot varrták minden ünnepi ujjasra és szoknyára.^ Az átlagos kapuvári aszszonyok akkoriban már ezt az egyszerű díszítést sem tudták maguk felvarrni a ruhákra. "Amire szerszám kellett", azt már varróval csináltatták. Tehát több varrónőre lett szükség. És mivel az ujdivatú díszítés nem kívánt különösebb ügyességet, az átlagos parasztvarrónők ki is tudták elégíteni az igényeket. A pillanfTÓs kobak készítése is lassan kiment a divatból. Már csak felújították a régi darabokat. Az ilyen "átfordítás" 1940-ben 8-10 P-be került. Ha pedig ujat vettek minden hozzávalóból, akkor 28-30 P volt. Többnyire azonban örökölte az uj menyecske, vagy vette használatlan. Napszámosok igy sem juthattak hozzá pillangós kobakh oz. A gatyavarrók még működtek egy-két évtizedig, iraik a következőképpen alakultak az 1920-as években: sima gyolcsing 1.70 Pi kivarrott ing 14 P, köznapi gatya 2.80 P, templomi gatya 18 p. A hímezni való darabokat egyre inkább hövejieknek adták ki. A varrás és himzés egyre messzibb került az önellátástól. Az 1930-as évek végére sok cifra ruhadarab divatja elmúlt és velük együtt eltűntek a századfordulón kialakult sajátos varrónő-típusok is, mint a kobakvarró , p urucvarró . Már inkább csak gyöngyösbokrétás alkalmakra készítettek rekonstrukciókat • 1945 után a kapuvári lányok majd menyecskék kivetkőzése is megkezdődött. Fiatalos parasztruhát már csak a tánccsoportnak varrnak alkalmilag. 1960 óta pedig, amióta tömegesebben kivetkőznek, a varrónők megpróbálják kapuvári me-
