Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

Főleg a Dunántúlon ismert az az elképzelés, hogy az asztalra tett kenyérrel az éjjel látogató természetfölötti lényeket látják vendégül, fi ét, Győr m. - a Szentcsaládnak szánják} Lébény, Mosón m. - a Kis jézust látják vendégül} Kapuvár /Sopron m./ - a Kisjézusnak teszik az asztalra, hogy ha éhes,hadd egyék) Kecskemét - az tfrjézust várják vele vacsorára./ Talán ezt tételezhetjük fel karádi /Somogy m./ adatunk esetéhen is, ahol ezt a kenyeret Jézus kenyerének nevezik /másrészt hivják János-kenyérnek is, mivel János-napkor szegik meg/. Nem világos, hogy szintén idetartozó, vagy pusztán egyházi eredetű elképzelés rejlik biai /Pest m./ aadatunk mögött; itt a kenyeret, mint Krisztus testét egész éjjelre letakarják. Jellemző a bőség varázsló cél is; Pogrányban /Nyitra m./ azért tesznek az asztalra kenyeret éjjelre letakarva, hogy egész évben legyen kenyéri a Somlóvidéken csak újévkor vágják meg az asztalra tett kenyeret, hogy egész évben legyen kenyerük) Nógrád megyében, valamint üjirázon /Bihar m./ szintén azt tartják, hogy egész évben lesz kenyerük, ha érintetlenül hagyják az asztalra tett kenyeret) Sarkadkereszturon /Bihar m./ pedig azt, hogy jó termés lesz jövőre. Néhány esetben állatokkal együtt fogyasztják el, illetve az állatoknak is adnak belőle /Earkasfa, Vas m.; Zala m. - hogy egészségesek legyenek az állatok) Nógrád m./. Egyedül áll jászalsószentgyörgyi /Szolnok m./ adatunk, mely szerint az éjféli mise alatt helyezik az asztalra a kenyeret, mégpedig két szentelt gyertya közé, majd elteszik, és betegség esetén gyógyszerként fogyasztják. E kenyérnek külön érdekessége, hogy már Borbála-napkor megsütik, mégpedig a legfinomabb lisztből. Legutolsó adatunktól eltekintve is találkozunk néhány, a kenyér nyersanyagára és formájára vonatkozó utalással: Kecskeméten a legfinomabb lisztből sütik, Nagybajcson /Győr m./ ellenkezőleg: hangsúlyozottan a legközönségesebb lisztből, az Északnyugat-Dunántúl több községében rozs- vagy