Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
hiánya /karácsony napján és újévkor sincs meg, pedig akkor nálunk is van jelentősége a diszndhusfogyasztásnak/ - amely talán szintén hasonló okokra vezethető vissza. m/ 2^őjőslás. Jelentéktelen, a magyar karácsonyi vacsorára nem jellemző motivumkör /a hagymakalendárium egyébként általános szokása csak véletlenül kapcsolódott a karácsonyi asztalhoz; a dió feltörésével és alma felvágásával kapcsolatos egy-egy adatunk lehet a hasonló háláljóslómód egyedi változata/. Szomszédainknál szintén nem iellemző motivuma a karácsonyestének. 3 « 4. Étel és hiedelem viszonya Mielőtt az itt összefoglaltakból a végső tanulságokat megpróbálnánk levonni, foglaljuk össze anyagunkat röviden az ételek és a karácsonyi vacsora és asztal egyéb tárgyi kellékei szempontjából - némi tanulsággal ez is szolgálhat. E problémakörben természetesen csak tapogatódzni tudunk, hiszen minden egyes ételnél ismernünk kellene a növényföldrajz és táplálkozástörténet eredményeit ahhoz, hogy itt biztos következtetéseket vonhassunk le. Egy ilyen alapos vizsgálat azonban tul nagy kitérőt jelentene. Itt meg kell elégednünk annyival, hogy levonjuk a csupán saját adatainkból levonható következtetéseket arra nézve, hogy az egyes ételeknek, illetve az asztal egyéb tárgyainak milyen szerepe lehetett az egyes hiedelemmotivumok kialakulásában. A magyar néphitben és a szomszéd népek néphitében egyaránt csak szórványosan előforduló ételeket /pl. körte, mogyoró,! ostya stb./ nem vesszük figyelembe. Az aszaltgyümölcsből főzött leves mint láttuk, a magyar nyelvterület karácsonyi vacsorájának - a keleti területeket kivéve - általánosan elterjedt,jellegzetes étele volt.
