Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
felsorolni vizsgált területünkről*, érdekes, hogy nálunk ezek hiányoznak, holott a mákostésztával és almával való jóslás oly gazdagon elterjedt U—E£és_zs_é£,_betegség és__halálj_ó^lás_ E csoportunk fő motivuma két jellegzetes karácsonyesti gyümölcshöz, a dióhoz és almához kapcsolódik - mégpedig egy-egy teljesen hasonló, és a dió esetében nagy területre kiterjedő cselekmény révén. - Az alma felvágásával kapcsolatos szórványadatainkhoz bőséges szlovák, délszláv és két bizonytalan német párhuzamot találunk,®® 4 - tehát itt két irányból érhette hatás a magyar néphitet. Az átvétel teljesértékű - nem jelent minőségi változást. A dió feltörésével kapcsolatos jóslómódról ugyanezt mondhatjuk: az északi és déli elterjedésnek megfelelően teljesen hasonló nyugati szláv, délszláv és német adatokat ismerünk.®® J Az ezek szerint háromirányú átvételnél ezesetben sem történt szegényedés} még mennyiségi téren sem, amit előző motívumunkról nem mondhatunk el. Hóhány szórványos adatunk volt a háláljóslás egyéb módjaira is: pl* a gyertya eloltásával kapcsolatos jóslás a délszlávoknál közismert,• az eredet talán itt kereshető. Egyetlen só elolvadásával kapcsolatos adatunk még kevésbé jellemző nálunk a karácsonyestére, igy a párhuzamokból®®' 7 az eredetkérdésekre nem következtethetünk. A karácsonyi abroszba csavart tyúkkal kapcsolatos jóslásra nem találtunk párhuzamot - eredete igy teljesen homályban marad. Érdemes itt megemlitenünk egy nálunk teljesen hiányzó, elsősorban Ausztriában megtalálható motivumegyüttest, mely a kenyér, kása, kalács sütése, evése közben végzett jőslócselekményekre vonatkozik 0 ®® - mivel szomszédos területről van szó, feltűnő a hiány a magyar néphitbe. A hiány talán azzal magyarázható, hogy e jóslómódokból újra valamilyen áldozati jelleg bontakozik ki. Szintén feltűnő a szerbhorvátoknál általános karácsonyi disznólapockából való jóslás®® 9