Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

és nyugati szlávoknál található meg, de németeknél, skandinávoknál is fel-felbukkan. A szerbhorvátoknál határozott áldozati cselekményeket találunk a karácsonyi, napkelte előtt hozott vizzel kapcsolatban - melyekhez termékenységvarázsló cselekmények és gondolatok is fűződnek.

3

^® De egyszerűbb forma is található a délszlávoknál: pl. karácsony reggelén sót dobnak a kútba.

3

^ Másutt kizárólag ez az egyszerűbb forma ismeretes: a karácsonyi ételek maradékát, vagy diót, almát stb. dobnak a kútba. ^ De ezeknél az egyszerűbb formáknál is kikövetkeztethető az áldozati jelleg: pl. a morvák bedobott almája ember által érinthetetlen - aki hozzányúlna, lázat kapna*

1 a szlovákok, illetve morvák cserébe jó vizet kérnek a kuttól. A svédek, norvégok pedig egyenesen Eulda viziszellemnek áldozzák a vizbe dobott kenyeret.

313 A szél ellátása kizárólag osztrák-német specialitás. Magvakat, kását stb. szórnak a szélbe. Ezek az adatok kétféle vonatkozást mutatnak: egyrészt megtudjuk, hogy a szélben szellemek jelennek meg ilyenkor, sőt a szelet e

SX£é nesen Allerseelenwindnek, Armenseelen.vindnek nevezik} másrészt a növényi termékenységgel való kapcsolatra mutat az, hogy a szélnek azért adnak enni, hogy ne bántsa a vetést.

316 A keleti szlávok egyedülálló szokása a fagy meghívása karácsony estéiére /család halottainak meghivasához hasonlóan történik ez/ - hogy ne fagyassza le a gabonát. Tehát itt is valamilyen természetfölötti lény testesül meg "Moroz" néven - és itt is szépen kiviláglik az agrárkapcsolat. ^egemlitünk még néhány adatot, mely jég, vihar elháritására vonatkozik. Közvetlen kapcsolat nem tételezhető fel e délszláv, és a Hont megyei magyar viharelháritásra /morzsa tüzbedobásával/ vonatkozó adatok között, de ezek az adatok legalább azt valószinüsitik, hogy adataink nem belső keletkézé süek.

318 E sokrétű, többfelé ágazó motivumkör több szomszé-