Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

különböző fokozatait állapíthattuk meg a teljes hiánytól vagy a helyi hatástól, formális, illetve üres, hiedelemtartalom nélküli átvételtől a teljes értékű, nagy intenzitású átvételig és egyes motivumok önálló láhrakapásáig, belső kivirágzásáig. bj/_A_ház^ánatok_fejlődé_sének serkenjtéjje Magyar anyagunk e csoportja az előzőhöz hasonlóan gazdag, sokrétű volt. Az állatok jó fejlődése érdekében végzett babonás cselekményeket át meg átszövi az a hiedelem, hogy a háziállatok karácsony este a hétköznapin felülemelkedő, különleges lények. A növényekkel kapcsolatban nálunk nem volt erre példa, de egyes szomszédainknál igen.

1

''

3 Feltűnő tehát, hogy a lóval és tehénnel kapcsolatban nálunk is vannak ilyen vonások. Ha nem is lesznek az állatok emberfeletti lénnyé, akinek áldozatot kell adni, de mindenesetre tiszteletövezte, szinte szent állattá válnak. Valószínűleg közrejátszik ennek az elképzelésnek nálunk való elterjedtségében és fennmaradásában az az egyházi eredetű motivum, mely szerint Krisztus állatok közt született.

174 Nézzük először népesebb csoportunkat, melynek adatai az állattal való közvetlen kapcsolatra vonatkoznak: vagyis leggyakrabban az állat megetetésére, megitatására, almozására. A karácsonyi asztalra vagy asztal alá helyezett szalmát, szénát /esetleg fosztást/ ritkábban alomnak használják, de sokkal gyakrabban megetetik az állatokkal. Mondhatnánk, hogy ez minden hiedelemháttér nélkül is kézenfekvő cselekmény. Ezt a tényt valóban figyelembe kell venni, mint a szokást fenntartó tényezőt, de ez nem zárja ki a hiedelemtartalmat - és valóban, sok adatunk szerint az állatok fejlődése, egészsége, jó étvágya, nagyobb tejhozama, stb. érdekében teszik ezt /és gondoljunk arra is, hogy a szénát e-