Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

hogy gyakran a szegényeknek, szomszédoknak stb. való ételktildés szokása is a halottak etetésével függ össze. Igen jelentős a gazdasági élet, illetve az állati és növényi termékenység közvetlen befolyásolása is: az állatoknak a mézes búzából, a karácsonyi kéve szalmájából adnak, evés közben a növényi termékenységet serkentő párbeszédet folytatnak. Valószínűleg összefügg az állati termékenységgel az állatalaku kalácsok készítése is, a növényi termékenységgel pedig a kéve, magvak behozatala. A szénát, szalmát a gyümölcsfákra teszik, a magokból a termésre jósolnak stb. Kisebb jelentőségű hiedelemmotivum a szerelmi jóslás. Itt jegyezzük még meg, hogy az újévi szokások sokszor csak annyiban különbőznek a karácsonyiaktól, hogy ugyanezeket az ételeket hasonló szokások kíséretében nem bojtosén elkészítve fogyasztják - de egyéni arcot is kap az újév a szertartásos disznó, illetve disznófej fogyysztása révén is. d/_A_dél_szláv nyelvterület E csoportban természetesen elsősorban a szerb-horvát és szlovén anyagot tekintjük át, de felhívjuk a figyelmet néhány szigorúan véve nem idetartozó - de külön csoportot nem érdemlő - újgörög jellegzetességre. A szerb-horvát és szlovén karácsonyesti szokások igen hasonlóak, így együtt tárgyaljuk őket délszláv megjelöléssel /ebből azonban a bolgárok kimaradnak, egyébként gyérszámu bolgár adatunkból ugy látjuk, hogy a bolgár karácsonyi szokások sem mutatnak tul nagy eltérést a vizsgált délszláv területétől/. Az étkezésben és az ehhez fűződő szokásokban a vallási különbség nem jelent tul sokat: csak annyit, hogy a római katolikusok az első nem böjtös ételt az éjféli, a görögkatolikusok a hajnali mise után fogyasztják. A délszláv karácsonyeste rendkívül gazdag mind az ételek, étkezés változatosságát, mind a hozzáfüződő hiede—