Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

gyakran szerepel a bika, a borjú, a tehén és az ökör. » A bikára vonatkozóak ezek; Bika alatt borjut keres. - Falu vagy város bikájá-nak nevezik a fajtalan embert. - Öklelős bikának széna a szarván. A borjúval kapcsolatos szólások a következők; Adj neki, hogy el ne vesse a nyu nyúzó pénteken. borját! Kinek nem bornya,nem nyalja. Anyja után szalad a borjú. ökör alatt is borját keres. Borju-kötélen van. /Fiatal Amilyen a tehén, olyan a borházasemberre mondják./ ja. Bámul, mint borjú az uj kapu- Nem sokat fincál a szalmán ra. hizott borjú. Holnapután, kiskedden, bor- Ostoba mint a borjú. A tehénre vonatkozóak ezek; A sokat bőgő tehén keveset tejel Egy-két tehén nem csorda, az asszony csak oldalborda. Eltalálta szarva közt a tőgyét. /Ügyefogyott emberre mondják./ Fekete tehénnek is fehér a teje. Jobb a tehén borjastól-. Jó tehenet megveszik az ólban is. Jó tehén alatt szopott. Illik, mint tehénre a gatya. Jó tehenet fej. /Jövedelmező állás./ Kinek tehene nincs kecskét fejjen. Mely tehén sokat bőg, kevés tejet ad. Nem jár a jászol a tehén után. /Legény után járó lányra mondják./ Pörös tehén tőgyét a prókátor feji! Szomszéd tehenének mindig nagyobb a tőgye. /irigykedőre mondják./ Tehénből is kirimánkodja a borjut. Tehenét vesztette midőn borját kereste. Villog mint a szalmás tehén. /Várja mikor hozzák a szénát./ Ott döglik ahol van. /Megdög-