Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Molnár Mária: A párválasztás és házasság néprajzi vizsgálatához

és italok között, de mindenféle vendéglátás elengedhetetlen, szinte kötelezőérvényü aktusa is a borral való kinálásj ugyanigy kötelező érvényű minden esetben, amikor közösen végeznek munkát, vagy akár napszámos vagy iparos segitségét veszik igénybe. Aratóknak vagy minden olyan időszaki munkásnak, aki akkordbérben dolgozik, bére mellett naponta bizonyos mennyiségű bort, esetleg pálinkát kellett biztosítani. Ha valaki igazán nagy temetést akart rendezni, ugy a temető kapujában egy hordó bort helyezett el, akik résztvettek a temetésen, azok mind ittak belőle. így nőtt Geszten a bor a szimbólum magasságába. A szőlő müvelése ill. a bor értékesítése itt a felemelkedés egyik s talán az egyetlen lehetősége volt. Faluszerte mindenki által ismert és idézett mondás; "Jutott valamire, mer nem itta meg mindenit." A két világháború között a szántóföldi növénytermesztés szinvonala nem emelkedett, csupán annyiban, hogy ki kellett elégítenie a fejlett állattartásnak megfelelően a takarmány szükségletet is. A szőlőtermesztés egyre több munkaerőt igényelt. A község gazdaságait állatállományuk és növénytermesztésük színvonalának megfelelően négy kategóriába, szintvonalba sorolhatjuk, mégpedig; szegényparaszti szint-re, amelyben a szükségletek részbeni kielégítése biztosított, középparaszti szint-re, amelyben a szükségletek kielégítése biztosított, jó középparaszti szint-re, amelyben a szükségletek kielégítése és munkabér fedezése lehetséges és biztosított, gazdagparaszti szint-re, amelyben a szükségletek kielégítése, munkabér fedezése és a fölösleg értékesítése biztosított. E négy gazdasági szint természetesen fedi a két . világháború közti birtokmegoszlást.^ Igaerőt Geszten 5 holdnál már szükséges és lehetséges volt tartani:az igaerővel végzett munkát