Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

DIÓSGYŐRI ADATOK A NÉPI ÁLLATGYÓGYITÁSHOZ, B0SZ0BKÁNIHITHE2

1 Diósgyőrben és környékén nagyaránya állattenyésztés folyt.* Régebben, főleg az első világháború előtt, erősen divott az erdei legeltetés

. Történeti adataink, - a népi emlékezet - valamint a helynévanyag tanúsága szerint kiterjedt szarvasmarha-, lótenyésztést, sertéstartás, sertés- és kisebb mértékben szarvasmarha-makkoltatást találunk a bükki erdőkben, erdei legelőkön. Tájegységünk állattartása formáiban, tartalmában egyaránt sokszinü, változatos. Bár az erdőtörvények következtében az erdei szilaj- és félszilajpásztorkodás inkább már a múlté,' mégis a jelenlegi állattartás is őriz sok hagyományos vonást. Másrészt; a mostani legelők környezete, eredete napjaink legeltetésének is erdei jelleget ad. Diósgyőrben és a környező bükki községekben még sok jele van az erdő és az ember szoros kapcsolatának. Természetesen, ez a kapcsolat a múltban, a nagyarányú ipari fejlődés kezdetén sokkal intenzivebb volt.^ Föltétlenül foglalkoznunk kell a környék népi erdőgazdálkodásával, igy meg kell ismernünk az erdei legeltetésen kivül a fakitermelés, -közelítés- szállítás technikáját, a fa felhasználását, a gyűjtögetést, erdei méhvadászatot, csapdákat, szén-, és mészégetést. Érdemes tanulmányozni az ezekkel foglalkozók életmódját, hiedelemvilágát. Változatossá teszi bükki tájunk néprajzi képét a múltban egymástól jobban elkülönülő, de jelenleg észrevehetően keveredő etnikai csoportok léte. Diósgyőr őslakossága feltehetően honfoglaláskori eredetű magyar családok közül kerül ki.

7 Az évszázadok során történt beköltözések közül a