Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

XVIII- századi szlovák és német családoké a jelentősebb. Ugyanakkor, említésre méltő, hogy a környéken több palóc és szlovákok-lakta községet is találunk. Tervszerű,alapos, módszeres kutatómunkát kell végeznünk. A gyűjtött anyag alapján megkísérelhetjtik Diósgyőr és környékéjek népi erdőgazdálkodását hosszabb, összefoglaló tanulmányban feldolgozni. Ebben föltétlenül szükséges lesz feltárni az erdő és az ember, - az etnikai csoportok sajátos anyagi, szellemi kultúráját - valamint az iparvidékké fejlődés és életforma-változás kölcsönhatását, összefüggéseit. Jelen munkám készülő, hosszabb lélegzetű tanulmányom eddig gyűjtött adatainak egy részét ismerteti. I. Adatok a diósgyőri népi állatgyógyitás megismeréséhez Közismert tény, hogy elsősorban a gulyások, csordások, csikósok, kondások foglalkoztak a nép köréből állatgyógyitással.® Tudásuk hagyományos tudás, de több eljárást, gyógymódot a moderr., fejlődő állatorvosi gyakorlatból vesznek át, vagy sajátmaguktól jönnek rá ilyenekre. Még élnek olyan idős pásztorok, akik hisznek a boszorkányok létezésében és rontó hatalmában, de felismerik ezeket, s van olyan is, aki meg tudja akadályozni, vagy el tudja hárítani a rontást. Tudunk olyan pásztorról is, aki emberek győgyitásával is foglalkozott.

9 Elsősorban a legeltetés, fuvarozás alkalmával meg sérült,megbetegedett szarvasmarhák és lovak gyógyításával kapcsolatos eljárások ismertetésére kerül most sor, de ezeket lehetetlen elválasztani az istállózó állattartástól. 1. Borjú, tehén gyógyítása

: így segített a felfúvódott marhán:^® összetört három darab njhajtásu, ültetett fűzfavesszőt

, ezeket összefonta, a fonadékkal kikötötte a marha száját a szarvhoz. így a füz sárgás leve lecsurgott az állat bendőjébe, s elhajtotta be-