Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

csődöreiket. Mig várakoztak, tréfálkoztak egymással: "Vigyázz komám, mert most te jössz sorra!" Az uraság kocsit is küldött érte. Rerülésre legalkalmasabb nap volt a Nagypéntek, mert régen ezen a napon nem dolgoztak, mindenki ráért. Szerencsi bácsinak segítsége is volt, a családja közül valaki, vagy ott a helyszínen választott magának valakit, aki kezére adta a csíptetőt. Rendszeres segítője, napszámosa nem volt.Nagyon sok lémgást elszenvedett, mindig plezuros volt a keze, a lő lerágta. De munkájával tekintélyes vagyont szerzett s most öregségére - ami sokaknak nem adatott meg - derűs, nyugodt öregkort élvez. - Síiért kell herülni? - kérdezem Szerencsi bácsitól. - A herült jobb hámos lúnak, mint a csődör. Nem hamisodik, nyugodtabb, erősebb. Nem tesz kárt magába, nem ugrájja mindig a másikat. - Mikor kell herülni? - Legjobb egy éves korába, ilyenkor legkönnyebben gyógyul, jóformán észre se veszi. De herültem már 10-12 éves csodorokét is. A herülés művelete előtt hadd ismertessem Szerencsi bácsi herülőszerszámait: Két asszonvszütte vászonzacskóban hordta felszereléseit. Az egyikbe vannak a csíptetők, Kb 25-30 darab. Kisebbek, nagyobbak, attól függően, hogy milyen nagy jószághoz kell. Éves csikónak kisebbet, 14-16 cm hosszút, öregebbnek nagyobbat, 20-22 cm hosszút használ, mindegyik csikóra kettőt-kettőt. A csíptető saját kezűleg, fából faragott két félhenger, domború felületük vasalva van, egymásba csuklóval kapcsolódnak, könnyen forognak /4/a-c. ábra/. A fogó 25 cm hosszú, olyan mint a kovácsok tűzifogója, kicsit kisebb annál és belső lapja nem egyenes, hanem homorú, a biztosabb fogás végett. A csíptető erőteljes öszszeszorítására szolgál.