Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse
mint a mellette levőnek, a barázdaháton i árónak.így is mondják, de inkább az ökröknél szokásos csás és hajszás elnevezéseket mondják. Amelyik gazda sokáig szolgált a tüzéreknél vagy a tréneknél, az ugy is mondja, hogy rudas /a jobb oldali vagy nyerges /a baloldali/. Annyira megszokják a lovak ezt a párositást, hogy ha ellenkezőleg fognák be őket, nem is mennek. XII. Herülés, herülószerszámok A községben mindenki ugy ismeri, hogy "Lúherülő Szerencsi 1 *. Szerencsi Imre bácsi most 81 éves, kb. 10 éve nem folytatja a mesterségét, - mióta bizonyos tanfolyam elvégzésére kötelezték. Az apja is, annak az apja is herülő volt. Már kisiskolás korában ott állt az apja mellett, segített neki s mire legénnyé serdült,tisztában volt minden fogással. Gyulán állatorvosok előtt bemutatott egy herülést, vizsgát tett, amiről bizonyítványt és hatósági engedélyt kapott herülések elvégzésére. 70 éves koráig a megyében városról-városra járt, évente kb 180-200 csődörcsikó veszítette el keze alatt termékenyítő képességét. Ilyen hosszú idő alatt egy sem hullott el a keze alatt az ő hibájából. Tőrtént ugyan egy elhullás, annak lába tört el, mert rosszul fogták meg a lovat. Egy herülés dija 20 kg buza volt, vagy az ára. Inkább pénzül szerette felvenni diját, azt jobban tudta kezelni. Tavasszal kerékpárján sorra járta a környék községeit, távolabbi helyekre vonattal ment. Eljöttek a házához: "Szerencsi ur, nem jönne el herülni? 1 ' - kérdezték. "El én, még a gazdáját is kxnerülöm, ha kell" - tréfálkozott. Az ttzenetvi^Crel megbeszélte, hogy mikor menjen abba a községbe. Jöttére a gazdák egy megbeszélt helyre elővezették a herülendő
