Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Nagyvérü ló

. Nagyon iparkodós ló. Pákosztos 7. pákosztos belli. Igen étkes, sohasem lakik jól. Rugós

. Nem születési hiba, de a hajlamosságot örökli a ló. Mikor"a fiatal csikót befogják, vigyázni kell, hogy a hámistráng a combját ne dörzsölje. Hogy e rossz szokásáról a lovat leszoktassák, egy gerendához deszkát kötöttek, s azt a hátsó lábaihoz lökték. Rúgott is a ló, de a deszka mindig visszavágódott a hátsó lábaihoz. Igy utóbb elhagyta a rúgást, s később az emberhez sem rúgott. Mások pálinkás zsemlét dugtak a szájába, ostornyéllel. Kis ideig nem is rúgott, de mikorra a vevő hazavezette ismét rúgott. Szajkó. Gyors járású ló. A szajkó, népiesen vasvarju madárról nevezték el. Annak ilyen természete a gyorsaság, amikor fölrebhen, vagy tova száll. Szájas. Szájas a ló, amelyiket a gyeplővel sürün fékezni kell. Szeleverdi v. szelegógyó

. Fejjel lábbal hadonáz s az embert is elüti. Befogáskor a fülét nem engedi a gyeplőfejen áthúzni. Ilyenkor felpipázzák, s ugy húzzák a fejére. A pipa után M

ugy leadja a tejet", hogy egy 12 éves gyermek is felzablázhatja. A linástól abban különbözik, hogy ez a farkával nem csapkod, s a farát sem illegeti-billegeti. Szitás

. Csak a kényesebb és éhesebb lovak szitálnak a fejükkel, mert mindegyre azért tekergetik a fejüket, mert lesik, hogy hczzák-e már az abrakot. Szegény ember lova nem szitás. Katonáéknál az ilyen szitás lovat kikötik a napra, s ott a legyekkel el van foglalva. Kikötése két kötéllel /ami a honvédségnél szokás/ nem jó. Csak egy fagolyóval s egy kötéllel szabad kikötni. A lánc végén levő golyó húzza jobbra, balra, s a szerint szitál. Katonáéknál s uradalmakban, ahol a ló porciózva kapja a takarmányt s az kevés neki, még az alj szalmát is megeszi maga alól, ameddig elérte, aztán hol jobbra, hol balra