Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

ás az autótól ijedt meg. Sokan bekötötték a lovaik szemét és sok fejkendős lovat láttunk. Sok ló, ha egy nyul felugrik, vagy egy pipiske felszáll előtte, már megijed. Némelyik hanyatt is vágja magát s ráesik a fölhércre. Ilyeneknél a sebeshajtást mellőzni kell. Kaján

. Irigy a másik lóra. Egy részük rugós is. Karórugó

. Ennek okát még nem tudták kitapasztalni. A zablót, jászlat harapdálja vagy rágja. Némelyik ujjnyi vastagat is kiharapott a zablóból. Ezért több gazda bebádogozta a zablót. Némelyik ló csak a fogait teszi rá a zabiára, de nem rágja. Amelyik rágja, arról sokan azt tartják, hogy éhes. Az állát egy szijjal fel szokták kötni. Konyhás v. kocacsikó

. Az ilyen többnyire anya nélkül nevelődik. A gazdasszony kedvez neki, ezért még a konyhába is bemerészkedik. Kötőfékszaggató

. Leginkább a kanca lovak között került ilyen. A fejüket a kötőfékből gyakran kivették. Ha erre rászokott a ló, szorosabbra állították a kötőfékjét. Ilyenkor az ilyen ló leült a kötőfék-szárára s igy azt gyakran el is szakította. Ez a lóhiba átöröklődött a csikajára is. Szilaj, makrancos természetű ló. Kunhátas

. A makrancos természetű lovadat rivvezték így* Lapdás. Le és fel-jártatja a fejét, mintha kényeskedne, s ezért kétszeres ára volt. Színük többnyire sárgás volt. Ma már elveszettnek tekinthetők. Legyes. Nyáron mindig a legyekkel küzd, a farkával jobbra-balra csapkodj a fejével is segit. Léntetós. Cammogva járó ló. Lepke

. Füleivel mindig lippeget. Többnyire taslafülüek. Linás

. Cigány—kupec nyelven M

bengás

M

. Ezek a lovak használhatatlanságig csökönyösek. w

Nemláczó»-nak is hivja a cigány, hogy ne értse más. Makrancos

. Kötekedő nyugtalan természetű.