Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

vevő. Ilyenkor azonban lehúzott valamennyit az árából. Pl. a 100 Ft-ért eladottat csak 75 forintért vette vissza. Jézsa Imre halasi kupeckedőnek 18-szor sikerült igy Géza nevü lovát eladni és visszavennie. Ebből élt. Pólya Sándor kupec az 1870-es években: ... kivéste a lónak a fogát a szájába, Hogy csikót mutasson foga a vásárba. Ha pedig rokkant volt, szöget vert talpába, hogy a miatt esett a ló sántaságba ... /Gózon vers/ Az ügyes kupec a 24 éves finevelő kancából 6-8 évesnek látszót csinált: lekötötte a tárgyadomb mellett vagy más alkalmas helyen, aztán alkalmas fürésszel a ló alsó és felső fogsoraiból kb. 1 cm hosszúságot lefűrészelt, mivel a lófogak a korral hosszabbodnak. A fűrészelés nyomát smirglizéssel eltüntette. Egy tüzes végű kampós vasszeggel alul-felül, jobbról és balról a két felső fogkorona közepét kissé kiégette. Ezáltal 8-9 évesnek látszott a ló. Ha a vevő belenézett a ló szájába, s látta, hogy a fogkoronának a közepe fekete, megvette fiatal ló számba. A fiatal lovak megkorositásához is értettek. A 3 éves csikókat nem, csak a 4 éveseket vásárolta a honvédség. Hogy ne kelljen még egy évig etetni, megkorositották. Az istállóban a zabiához rövidebbre kötötték a fejét, s egy csípőfogóval a 3 évre "beváltott" foga mellett levő tej fogakat jobbról és balról, alulról és felülről kiszedték. 14 nap múlva jött a helyükre uj fog, mintha "négyre váltana". Ekkor legértékesebb a csikó. A legközelebbi lósorozáskor igy bevált. 1809-ben a Tanács a kupeckedéstől többeket eltiltott.

5 1830-ban a Kerület kimondotta, hogy kupeckedéssel csak jó erkölcsű egyének foglalkozhatnak.^ 1832-ben a kupeckedést engedélyhez kötötte.